Az ajtó kinyílt, Lora  pedig leszállt a metróról. Sietve indult el felfelé a lépcsőn, de egyelőre, még nem akart hátranézni, csak remélte, hogy az a férfi nem követi őt, aki a szerelvényen úgy rátapadt. Áradt belőle az áporodott sör és a bomlásnak induló vizeletszag.

Kettesével vette a lépcsőfokokat és próbált elvegyülni a tömegben, ami a felszínre érve már jócskán felhígult. Az aluljárónak összesen három feljárója volt, arra, amerre Lora ment csak kevesen tartottak. A többivel ellentétben, ebben az irányban nem volt más jármű csatlakozás, sem pedig irodaházak.

A nap már szinte teljesen lement, felkapcsolódtak az utcai lámpák és bevilágították a reggeli esőből maradt pocsolyákat. Lora még összébb húzta magán a kabátot és most már hátranézett. Szerencsére nem követte senki. Úgy tűnik, hogy már megint kissé túl paranoiás volt.

Két sarokra állt az a bérház, ahol ő is lakott, percek alatt odaért. Beütötte a kaputelefonba a kódot és most lift helyett inkább a lépcsőt választotta. Valahogy ódzkodott attól a gondolattól, hogy ismét egy szűk helyre zárja be magát, éppen elég volt a metró és az az émelyítő szagú idegen. Szinte még most is érezte, ahogy a hátárhoz simul és beleliheg a hajába. Ha hazaér, azt is megmossa, amúgy is tegnap tervezete, de végül elhalasztotta. Ez most legalább megadta hozzá a végső lökést.

Felért a második emeletre, kinyitotta mind a három zárat és belépett az ajtón; végre otthon volt. Puki nevű kandúrja álmosan nyújtózva mászott ki az ágyból és némi nyávogással üdvözölte. Gyönyörű, felséges teremtés volt, Zoé nem győzte szidni miatta, hogy ilyen nevet választott neki.

Lora leguggolt a macskához és hosszasan simogatta félhosszú bundáját.

– Hát, hogy van az én szép kiscicám? Hány egeret fogtál ma, Puki? Egyet se, ugye? Remélem is, hogy nem. Nem szeretném, ha megint széttépnéd az egerem vezetékét, éppen elég volt egyszer is, ugye kiscicám? Mindjárt adok neked enni, vettem abból a nyúlhúsos konzervből, amit úgy szeretsz.

Gyorsan kezet mosott és előásta a táskájából a macskaeledelt, amit Pukinak szánt és azt a hot dogot is, amit magának. Ez utóbbit mégsem csomagolták be annyira, mint gondolta, így némi ketchup rákenődött az egyik dossziéjára is. Zoé dühösen letörölte, de amikor belelapozott és látta, hogy az iratoknak nem lett bajuk, akkor megnyugodott. Ostobaság volt a táskába pakolni, ilyen ötletei is csak neki lehetnek. Másnak púder van a táskájában, neki hot dog és macskaeledel. Jellemző.

Miután békésen megvacsorázott Pukival, zuhanyzás és hajmosás után belebújt kedvenc bárányfelhőkkel dúsan kirakott pizsamájába, behelyezkedett az ágyába és bekapcsolta a laptopját. Ma még dolgoznia kell.

Lora egy tévétársasággal állt szerződésben, ő írta a most már harmadik éve futó családi szappanoperájuk forgatókönyvét. Általában ez nem is esett a nehézre, de ma valahogy nem sok kedve volt hozzá. Így nem szeretett írni. Akkor szeretett, amikor csak leült, és minden gondolkodás, erőlködés nélkül „laptopra vetette” azt, amit látott maga előtt. Mintha egy filmet nézne, és csak dokumentálná azt, ami éppen történik. Ilyen lehet az is, amikor egy zenész a fejében hallja azt a dallamot, amit már csak le kell kottáznia. Ki tudja, hogy került oda, de valahogy ott terem és az olyanoknak, mint ők, nincs más dolguk, csak lejegyezni.

De most nem látta maga előtt a történetet, a keze egyhelyben állt a laptop billentyűzetén. Ennek így semmi értelme! Inkább rákattintott az e-mailjeire. Egy csomó médiaajánlaton túl nem kapott semmi mást, csak egy üzenetet a főnökétől, amiben ismét felhívja a figyelmét arra, hogy nehogy elfelejtse, hogy Sara karakterét három részen belül ki kell írnia a sorozatból. Nem felejti el, hogyan is tenné, amikor az elmúlt héten gyakorlatilag minden nap elmondta neki. Most már legalább e-mailt is kapott róla. Nagyszerű.



Persze jól tudta, hogy miért olyan fontos ez Felixnek: Sara karakterét játszó Betty nem akart vele vacsorázni, amivel főbenjáró bűnt követett el a sorozat rendezőjével szemben. Betty kétségtelenül egy nagyon dekoratív hölgy volt, aki nagyszerű alakját annak köszönhette, hogy szinte vallásos imádattal spinningezett.

Fiatal volt, szőke és olyan optimista jellem, aki valószínűleg azon se fog hosszan stresszelni, ha kiteszik – illetve: kiírják – a szűrét a sorozatból. Bár Zoé is optimista típus volt, fogalma sem volt róla, hogy Betty, hogy lehet ennyire stabil és megrendíthetetlenül nyugodt jellem. Erre biztosan születni kell. Kár érte, szerette a karakterét, de ha nemet mondott Felixnek, akkor menni kell.

Zoétól nem jött új e-mail, csak a tegnapi, amiben a Daviddel közös utazásukról írt az Öreg Fenyő Pihenőházában. Valahogy nem hangzik olyan helynek, ami a barátnőjének tetszene, de persze lehet, hogy téved és tényleg jó lesz. Zoé mindenesetre végre ismét nagyon lelkesnek tűnt, ami jó hír az utóbbi napok eseményei után. Nagyon úgy tűnt, hogy ez a kapcsolata is rövidesen fájdalmas végelgyengülésbe fullad, ahogy az összes többi. Talán mégsem.

Akárhogy is, nekik legalább van szerelmi életük. Olyan, amilyen, de van. Ő meg itthon ül ma is, ölében a macskával – hát ez meg mikor mászott ide…?! – és azon gondolkodik, hogy rúgjon ki egy kedves lányt, egy népszerű színésznőt és karaktert a sorozatból azért, mert nem akart a rendezőjével ágyba bújni.

Az online regény további részei



http://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2018/11/regény-mozgolepcso-1024x926.jpghttp://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2018/11/regény-mozgolepcso-250x250.jpgAntal Viktóriaonline regényonline regényAz ajtó kinyílt, Lora  pedig leszállt a metróról. Sietve indult el felfelé a lépcsőn, de egyelőre, még nem akart hátranézni, csak remélte, hogy az a férfi nem követi őt, aki a szerelvényen úgy rátapadt. Áradt belőle az áporodott sör és a bomlásnak induló vizeletszag. Kettesével vette a lépcsőfokokat és próbált...Gasztronómia, életmód és ami még belefér