A fák látták (online regény) 6. rész

A fák látták (online regény) 6. rész

Lora  igyekezett Svent száműzni a gondolataiból és Bettyre koncentrálni, illetve a sorozatbeli karakterére Sarára. Letette a kávéját a padra, de nem ült le, mert borzasztóan vizes volt. Állva kezdte el falatozni a fánkot és közben a vizet nézte. Mi lenne, ha vízbe fojtaná szerencsétlen lányt? Vagy lehetne öngyilkos. Esetleg hagyhatná reménykedni a nézőket abban, hogy egyszer visszatér – sosem fog már – és csak elhajózhatna a naplementében.

Igen, talán ez lesz a legjobb, így a nézők kevésbé lesznek felháborodva azon, hogy az egyik kedvencük eltávozik a sorozatból. A remény fontos, nem veheti el tőlük. Vagy talán mégis… Akár meg is utáltathatja velük, hogy ne sajnálják, ha elmegy, ez is egy megoldás. A színészek úgyis imádnak gonoszt játszani, egy ilyen szerepben sokkal inkább ki tudják bontakoztatni a tehetségüket és miért ne segítsen ebben Bettynek? Legalább még utoljára játszhat egy nagyot.

Derüljön ki róla, hogy a kedves, ártatlan és jó humorú Sara valójában egy gonosz fekete özvegy, aki soha nem is volt szerelmes Mike-ba, csak az örökségére hajtott. Arra, amiről még Mike se tud. Ez jó, mert ebből egy újabb szálat tud kibontakoztatni, jól meg lehet csavarni az egész történetet. Remek, maradjon akkor ez a változat. A fő szál eldöntve, már csak ki kell dolgozni, az meg néhány óra alatt menni fog most már.



Lora bekapta a maradék fánkot és elővette a telefonját. Zoé továbbra sem jelentkezett. Furcsa, mert mindig szokott írni, ha elmegy, néha még első randikon is képes volt a női vécéből pötyögni neki pár sort. Tegnap kora hajnalban utaztak el, most már eltelt több mint egy nap és semmi hír róla. Nem jellemző rá. Egyáltalán nem. Tulajdonképpen kifejezetten aggodalomra adhat okot.

Lora felhajtotta a maradék kávéját, megsimogatta a lábánál ugráló kicsi, de nagyon szőrös keverék kutyát, akit egy idős bácsi sétáltatott és elindult hazafelé. Persze valahogy ismét az irodaház mellett vezetett el az útja.

Gondolataiba merülve felszállt a metróra, ahol ismét Zoé jutott eszébe egy hosszú, krémszínű kabátot viselő nőről. A barátnőjének is pont ilyen volt, valószínűleg most is vitte magával abba az erdei vendégházba. Felhívni nem akarta semmiképpen, viszont utána fog nézni jobban a helynek. Zoénak nincsenek rokonai, barátja sem túl sok, meglehetősen zárkózott típus, így leginkább csak ő figyelt rá. Ezért – és valószínűleg a saját múltja miatt is -tulajdonított az ilyen eltűnéseknek talán az indokoltnál nagyobb jelentőséget. Sokszor ott is bajt szimatolt, ahol nem volt.

Akárhogy is, nem ismerte annyira Davidet, de ami azt illeti túlságosan Zoé sem, hiszen csak alig néhány hete voltak csak együtt. Zoé egy kisebb magán klinika recepcióján dolgozott, a férfi fogászati kezelésekre járt hozzájuk. A büfében ismerkedtek meg, egy klasszikus „egymásba gyaloglós” helyzetben. David kicsit lelocsolta narancslével, cserébe meghívta egy kávéra. Zoénak azonnal megtetszett – a narancslés incidens ellenére is – és úgy tűnt, hogy a vonzalom ezúttal határozottan kölcsönös volt.

Davidnek három héten keresztül, minden kedden és csütörtökön reggel, ugyanabban az időpontban volt lefoglalt időpontja. Amikor legközelebb ment, már ismerősként üdvözölték egymást, amikor pedig a férfi fogászati kezelése véget ért, bekopogott Zoé irodájába és találkozót kért tőle.

A közös vacsora után a dolgok hamar felgyorsultak: Zoé pillanatok alatt olyan szerelmes lett, mint egy kamaszlány, szinte minden éjszakát együtt töltöttek, hol a lánynál, hol pedig David lakásában. Minden olyan volt, mint egy tündérmese, szinte már túlságosan is tökéletesnek tűnt.

Lora csak kétszer találkozott Daviddel, de ő valahogy furcsának találta. Persze az is lehet, hogy csak eredendően féltette Zoét mindenkitől – sőt, ez határozottan biztos – de valahogy a most úgy érezte, hogy a valami tényleg nincs rendben ezzel a kapcsolattal. Nem tudta volna megmondani, hogy mi, csak egyszerűen úgy érezte, hogy a férfi titkol valamit. De az is lehet, hogy Zoé nem mond el mindent.

Lora végül elhessegette negatív gondolatait. Mindenesetre jobban utána fog nézni a helynek, ahova David a barátnőjét vitte, abból nem lehet baj. Leszállt a metróról és haza sétált, egyenesen Puki ölelő karmaiba. Legalábbis majdnem így történt, mivel ahogy belépett az ajtón, rálépett szerencsétlen állat bal első mancsára, aki kieresztette karmait fájdalmában és a jobbját azonnal Lorába mélyesztette. A lány, miközben saját vérző bokáját tapogatta – túl vékony nadrágot vett fel, ebből is látszik – nem győzött bocsánatot kérni tőle. Persze ez a békítgetés pont addig tartott, amíg észre nem vette, hogy a könnyező pálma cserepét már megint szinte teljesen kikaparta. Egyszer tényleg idegbajt kap ettől a macskától.

Lora átöltözött, ledobta magát az ágyára, majd elővette hűséges társát, a laptopját. Megírta Felixnek a várva várt e-mailt – örülhet, végre utolérheti Bettyt a bosszúja – majd rákeresett Joe vendégházára Dukeforresten.

  • Meg is van – mondta a macskának, aki valóban élénk figyelemmel követte a laptopon felvillanó képeket. – Hát, ez minden, csak nem Zoé stílusa. Teljesen elvehette az eszét a szerelem, ha elment ide is Daviddel. Nézzük csak a szolgáltatásokat… Hmmm… Se telefon, se internet, se… semmi se. Társasjáték és kártya van. Remek. Tévé sincs…?! Nincs. Vadászni lehet. Nagyon jó. Pont az kell Zoénak, tévé helyett vadászhat.

Zoé tovább görgetett addig, amíg egy helyi online újság néhány héttel ezelőtt megjelent anyagára mutatott a kereső: „Újabb rejtélyes eltűnés Dukeforresten”.

Az online regény további részei