képünk illusztráció (nem, ő nem Kata 🙂 )

Ahogy ígértem, a történet folytatódik, ezúttal beszámolok az alvásvizsgálat következő fejezeteiről, valamint a már horkolás nélküli, géppel való alvásról. Kata története folytatódik.

Először, az első alkalom után egy hónapra hívták be Katát a Korányiba. Ezúttal nem túl kedves nővérkéhez került, úgy tűnik ott sem mindenki jó fej (van olyan hely, ahol mindenki az?) Kapott egy gépet, azzal kellett aludnia, közben persze most is végigkövették az egészet. Reggel ezúttal nem mehetett korán haza, meg kellett várni, hogy az orvos kiértékelje a látottakat. Hosszú várakozás következett, a vizsgálatnak vége volt 6 óra tájt, el is kellett hagyni a kórtermet, végül csak 10 után sikerült bejutni az orvoshoz. Felírta neki a gépet és azt mondta, hogy 10 nap után már érezhetően jobban lesz.

Megkapta a berendezést – egy belvárosi üzletben vehette át – ami a gyakorlatban úgy működött, hogy felírták neki ideiglenesen: mondhatni kikölcsönözték. Sok esetben nem új gépet kapnak ilyenkor a betegek, hanem használtat, de Katának szerencséje volt, újat adtak. Fizetni kellett érte így is bőven, hiába volt receptje, nagyságrendileg százezer forint feletti összeget. Ebből, ha véglegesítik a gépet (erről még később írok) valamennyi visszajárt, de így is több a végösszeg százezernél, akárhogy osztunk szorzunk.



Meg volt a gép, megkezdődött az új élet! Nem akarom szétrombolni senki illúzióit azzal, hogy leírom: nem egyszerű vele aludni, pláne nem az elején. Kata elmondta, hogy bizony nem kényelmes, az első időszakban kifejezetten kisebesedett tőle a szája, sőt, néha még most is – ha nem húzza meg a maszkot eléggé, akkor leesik, ha meghúzza, akkor meg ez van – nyilván a forgolódós típusúaknak pláne problémás lehet a dolog. Szokni kell. Reggel le kell csatolni, ha éjjel valamiért fel kell kelni, akkor pedig szintén le és újra fel.

képünk illusztráció 🙂

Viszont tényleg jobban tudott aludni, sőt, egy idő után azt vette észre, hogy fele annyi idő alatta kipihentnek és fittnek érezte magát, mint eddig. Főleg, hogy sok éve leginkább soha. Mi is észrevettük rajta ezt a változást: a korábban lelassult, sokszor nyűgös nőből most sokszor kifejezetten hiperaktív és minden téren tettre kész lett. Nem tudom, hogy ez másnál mennyire van így, de nála nagyon komoly és kifejezetten látványos a változás.

Kata megkapta a “behívóját” a következő kontrollra, a gép használata után egy hónappal. Ezúttal ketten felügyelték az alvásvizsgálatot, egy nő és egy férfi ápoló (ez utóbbi határozottan szimpatikusabb volt.) Nem indult könnyen a dolog, odaértünk Katával fél 8-ra, ahogy kérték, viszont az ezt követő 2 óra várakozással telt: nem találták a kórtermek kulcsait. Nem viccelek, átkutattak mindent, de nem lettek meg.

Egy idő után a férfi ápoló előásott néhány pótkulcsot, de ezek csak pár szobát nyitottak, de ez nem volt elég, hiszen mindenki sajátot kap, nincs közösködés. Telefonálgattak ide-oda, de bizony csak este fél 10-re nyílt ki minden ajtó. Addig folyosón üldögélés és várakozás volt. Maga a vizsgálat és az alvás az első két alkalommal megegyező módon történt, ezt már a korábbi bejegyzésemben leírtam.

Másnap ismét hosszan várni kellett az orvosra (délelőtt fél 11-ig), aki elmondta Katának, hogy nagyon sokat javultak az értékei. Szinte már egyáltalán nincs légzéskimaradása – ha emlékeztek rá, korábban kifejezetten sok volt – javult a szervezete oxigénellátása, a géppel alvás hivatalosan is roppant eredményessé lett nyilvánítva.

Ezen a ponton kérdeztek rá, hogy szeretné-e véglegesíteni a használatát. Szeretné. A kényelmetlenségek ellenére is szeretné, hiszen valóban van értelme, többet ad, mint amennyit elvesz. Az orvos adott egy újabb papírt, amivel vissza kellett menni arra a helyre, ahol a gépet Katat kölcsönözte – és ahogy már írtam – némi pénzt is visszakapott.

Állítólag ez nincs mindig így, néha az elején kell többet fizetni, néha a végén, tán még márkafüggő is, na meg persze azon is múlik, hogy éppen új vagy régi gépet kap kölcsön, az első körben az illető. Kata újat kapott, így nála maradhatott az eredeti. Abban az esetben, ha valaki először használtat kap, ilyenkor kicserélik újra.

Korányi, este 9 óra – a kulcs még nem került elő…

Szűrőt kell benne cserélni 2-3 havonta, ez pár száz forintos összeg, illetve a maszkot is évente – az már valamivel drágább – de maga a gép nagyon sokáig használható. A boltban azért elmondták azt is, hogy 5 évente nem árt újat íratni a kezelőorvossal (például az aktuális kontroll alkalmával, ilyenkor írják fel mindig az új maszkokat is) mivel idővel egyre hangosabb lesz.

A jövő pedig úgy fog kinézni, hogy évente kell menni kontrollra a Korányiba, szokásos ott alvással és kiértékeléssel. A váróban volt olyan páciens, aki már a 10. kontrolljára érkezett. Ő már szinte már haza jár a Korányiba, de valószínűleg annyi poloskát még soha nem látott a kórtermekbe besunnyogni, mint amennyi most volt ezen a szép, őszi estén, amikor a büdös bogarak is bent aludni vágytak az alváslaborban.


http://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2018/10/happy-1024x694.jpghttp://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2018/10/happy-250x250.jpgAntal ViktóriaszínesAhogy ígértem, a történet folytatódik, ezúttal beszámolok az alvásvizsgálat következő fejezeteiről, valamint a már horkolás nélküli, géppel való alvásról. Kata története folytatódik. Először, az első alkalom után egy hónapra hívták be Katát a Korányiba. Ezúttal nem túl kedves nővérkéhez került, úgy tűnik ott sem mindenki jó fej (van olyan hely,...Gasztronómia, életmód és ami még belefér