Mindegy milyen húst használunk hozzá, lehet sertést, marhát, de én most éppen csirkecomb filével készítettem. Így se volt rossz, bár nekem sertéssel jobban ízlik.
Hozzávalók:
0,5 kg hús
0,5 kg gomba (nálam most barna csiperke)
10-20 dkg füstölt, húsos szalonna
1 nagy fej hagyma
1 ek paprikakrém (nálam piros arany)
1 paradicsom (vagy 1 ek paradicsompüré)
só, bors, pirospaprika
200 ml tejszín vagy 1 kis doboz tejföl
Készítsünk elő mindent: a gombát tisztítsuk meg és szeleteljük fel, a hagymát tisztítsuk és kockázzuk fel, a szalonnát vágjuk kockákra vagy csíkokra, a húst pedig vághatjuk szeletekre, csíkokra vagy kockákra.
Első körön süssük pirosra a szalonnát, majd horgásszuk ki a zsiradékból és tegyük félre tálalásig. A fennmaradó zsiradék mennyiséget kezdjük el tanulmányozni abból a szempontból, hogy vajh’ elég lesz-e ahhoz, hogy megpirítsuk benne a húst? Ha kell, adjunk még hozzá és dobjuk bele a húst. Gyorsan, magas hőfokon pirítsuk meg, majd ezt is horgásszuk ki a zsírból.
Újabb tanulmányozás következik, most már azt kell mérlegelnünk, hogy a hagyma párolásához elég-e a zsiradék? Ha nem, akkor pótoljuk, majd kezdjük el üvegesre – azaz áttetszően fényesre – párolni a hagymát. Amikor készen van, akkor húzzuk félre, szórjunk rá egy kevés pirospaprikát (én pl. egy időben egyáltalán nem tettem bele), keverjük el, majd mehet bele a paprikakrém, a paradicsom, só, bors és némi víz. Olyasmi lesz az egész, mint egy pörköltalap végül is. Tegyük vissza a tűzhelyre és szépen tegyük bele a húst is. Fedő alatt főzzük az puhára, de időnként keverjük meg.
A gomba őrült soknak fog tűnni, de tartsuk szem előtt, hogy harmadára fog összezuhanni, ezt kalkuláljuk bele a húsos alap főzésébe is, tehát ne töltsük túl vízzel. Amint belekeverjük a gombát és lefedjük, máris megindul a folyamat, összeesik ezerrel és helyette finom, gombás “szaft” árad belőle. Néhány perc alatt végig is megy a folyamat, a gomba teljesen megfő és már csak habarni kell.
A habarás úgy zajlik, hogy egy kevés lisztet (1-2 ek) fokozatosan, csomómentesen elkeverünk egy kevés vízzel. Olyan állaga legyen, mint a tejfölnek. (Zárójelbe megjegyzem, hogy mivel én gluténmentes rizsliszttel habartam, annál ezt az egész cécót simán elkerülhetjük: simán, lassan hintve, lazán beleszórhatjuk a szaftba, sűrű kevergetés mellett, az nem lesz csomós úgy, mint ebben az esetben a búzaliszt). Ha meg van, keverjük bele az ételbe, akárcsak a tejfölt vagy tejszínt is, attól függően, hogy melyiket választottuk. Hagyjuk kicsit rotyogni (milyen hülye szó már ez a rotyog nem…?! nem is értem miért használtam). Amint ezen is túl vagyunk, máris tálalhatjuk. Én például tésztával, a tetejére persze rászórtam még előtte a sült szalonnát is.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!
