Szerettem volna egy olyan kalóriaszegényebb nokedlit készíteni, ami csak kicsit tér el az eredeti állagtól és ízvilágtól. Nagyon finom lett, rá fogok kapni 🙂
Úgy indult az egész, hogy a családnak klasszikus csirkepaprikást ígértem nokedlivel. (Vagy hívjam galuskának? Áh, maradok a köznyelvnél: nokedli és kész.) Viszont a nokedliben állati sok kalória van, én meg fogynék kicsit vagy legalábbis nem híznék. Volt itthon egy szép darab brokkolim, gondolkodtam, hogy már megint az legyen, ami általában, hogy a köret egy része helyett odacsapom párolva a tányérra és ennyi? De ehhez valahogy olyan fura lett volna… Aztán jött az ötlet, hogy mi lenne, ha belekeverném a tésztába? Egy próbát megért, végül pedig kiderült, hogy kifejezetten jól sült el (főtt meg) a dolog. Ja a nevén is agyaltam, először a brokkedli ugrott be, de az kicsit szexualizáltnak tűnt, aztán eljátszottam a (a broki helyett :))) a galuskával összegyúrt változattal, a brokkuskával is, viszont az meg olyan lett, mint valami furcsa, orosz szó. De most komolyan, ejtsétek hosszú ú-val és elnyújtott á-val: brokkúúúskááá. Na, ugye, hogy oroszos? Sőt, ha én ejtem, oroszt kémnős 😀
Hozzávalók (1-2 adaghoz, attól függ mennyire vagytok nagyevők):
160 g brokkoli
2 tojás
150 g liszt, (esetemben nem búza , hanem gluténmentes Schar B)
1 nagy csipet só (kb. fél, lapos, mokkáskanálnyi)
50 ml víz vagy tej (anyukám mindig tejjel készítette a nokedlit, szerintem is finomabb úgy)
Azt már most leírom, hogy a folyadékmennyiség kicsit változhat a hozzáadott liszt fajtához, lehet picit több/kevesebb kell, de erről még írok később is. De most kezdjük az elején! A brokkolit tegyétek egy aprítógépbe, ha van olyanotok, ha viszont nincs, akkor reszeljétek le. Sőt, akár elő is lehet főzni/párolni, és villával összenyomni, ha kész. Én aprítógépeztem. Beletettem, összemixeltem és máris kész volt a brokkoli-morzsám, ami amúgy kiváló brokkolirizs alap is.
Adjuk hozzá a sót, a tojásokat, a lisztet és a folyadékot. Állagra olyannak kell lennie, mint… mint a nokedlinek 🙂 Szokták is mondani, hogy nokedli állagú 😀 De, ha nagyon nem tudjátok, hogy az milyen, akkor úgy fogalmaznék, hogy könnyedén keverhető (keverjük is el alaposan, ha már itt tartunk) de azért valamennyire masszív is . Próbáltam a képen ábrázolni, hogy valamennyire szétfolyik, de azért egyben is van. Olyan határeset 🙂
Forraljunk fel egy lábasban vizet, tegyünk bele sót (mondjuk 2 literenként egy csapott evőkanállal), és amikor már vidáman bugyog, kezdhetjük a szaggatást. Ha van hozzá valamilyen eszközünk, akkor azzal, ha nincs, akkor akár késsel is (vannak a nokedliszaggatásról mindenféle ismertetők a youtoubon, ha nagyon nem csináltunk még ilyesmit.) Keverjük át óvatosan, hogy ne menjenek szét a kis galuskák. (Ha túl híg a tészta, akkor esnek szét, ilyenkor érdemes azonnal abbahagyni a szaggatást, és keverni még a tésztához lisztet.) Hagyjuk egy-két percet főni és már kész is van (ha nem vagyunk benne biztosak, akkor halásszunk ki egyet és kóstoljuk meg.) Szűrjük le, együk meg, nagyon finom. Nem az a brutálisan brokkolis ízű lesz, hanem csak kellemesen az, nem nyomja el a csirkepaprikás ízét, és amúgy tojásosnokedlinek is tuti lesz, ki fogom próbálni.