Arra gondoltam, hogy mi lenne, ha összeházasítanám a fahéjas kalácsot az aranygaluskával? Úgy tűnik, hogy jó ötletnek bizonyult 🙂
Hozzávalók:
500 g Schar B gluténmentes liszt
1 evőkanál útifűmaghéj (el is hagyható, helyette +2ek liszt)
1 cs szárított (vagy 30 g friss) élesztő
2 tojássárgája (érzékenység esetén simán ki lehet hagyni)
500 ml tej (lehet növényi is)
60 g puha – szoba hőmérsékeltűen puha -vaj vagy margarin
50 g cukor
1 csipet só
1 teáskanál vanília kivonat/aroma/kikapart belső (ki is hagyható, de inkább ne tegyétek)
1 teáskanál citromhéj (ki is hagyható, de inkább ne tegyétek)
Szóráshoz, kenéshez:
1-2 lapos evőkanál fahéj (attól függ mennyire szeretnétek intenzíven)
4 lapos evőkanál cukor
50 g olvasztott vaj/margarin
Na, akkor csapjunk bele az elkészítésbe! Ha van dagasztógépünk, akkor sínen vagyunk, az kikeveri nekünk, ha nincs, akkor próbálkozhatunk fakanállal, vagy kézzel (lábbal ne). Pakoljuk az összes hozzávalót a tálba (friss élesztőt se kell futtatni, simán felfut kelés közben). Dolgozzuk ki. Mivel gluténmentes tésztáról van szó, ezért ennek őrülten lágynak kell lennie, kicsit sem olyan rugalmas, összeállónak, mint a búzás esetén. Ha olyan lenne, akkor a végeredmény (sülés után) fegyvernek minősülő tárgy lenne.
Készítsünk elő egy sütőformát. Mivel nekem van fonott kalács alakú (tavaly vettem az egyik S-betűs multi üzletlánc “inter” változatában) ezért azt olajoztam ki és szórtam meg rizsliszttel, hogy a végén ki is jöjjön a cuccos a formából, mert az nem túl szerencsés, ha úgy kell kikaparni belőle.
Jöhet a kanalazás, mert, hogy az következik. Ja, nem is! Először egy tányérban keverjük össze a fahéjat a cukorral (én simán kristályt használtam, úgyis elolvad) egy másik tálkába/pohárkába öntünk vizet, egy harmadikba pedig az olvasztott vajat (ebbe dugjunk bele egy kenőecsetet, vagy minek mondják, nekem szilikonból van). A folyamat a következő: először mártsuk a kanalat a vízbe – kevésbé ragad rá a tészta – kanalazzunk a tésztából egy adagot, majd dobjuk bele a fahéjas cukorba. Hempergessük meg alaposan és helyezzük át szépen, és kedvesen (beszélhetünk is hozzá, de ilyenkor a család hülyének néz – tapasztalatból írom) a sütőformába. Aztán jöhet a következő kanál.
A műveletet folytassuk addig, amíg a sütőforma alja megtelik. Ekkor kenjük meg olvasztott vajjal és jöhet a következő sor (túl sok vajjal azért ne, mert akkor sülés után könnyebben szétválhatnak a fahéjréteg mentén a szeletek). Amikor megint kész egy sor, megint kenés, a végén pedig az egész tetejét kenjük le ismét vajjal. Amikor meg van, a göröngyös kis tésztánkat a kis kezünkkel (jó, lehet kanállal is) lapogassuk le, hogy nagyjából vízszintes és egyenletes legyen az egész. Illetve ez megint csak azért fontos, hogy egyben legyen az egész sülés után. Ezt követően tegyük langyos helyre kelni nagyjából 45 percre.
Ha a tészta megkelt, mehet az előmelegített sütőbe, 180 fokra nagyjából ismét 45 percre. Persze ez függ a sütőtől, a tészta mennyiségétől, a formától, de a lényeg az, hogy amikor már látjuk, hogy szépen megpirult (de még nem ég), akkor elkészültünk. Illetve én meg is tapogattam – vigyázat, forró – ha már fix kérge van, abból is tudjuk, hogy jó. Borítsuk ki azonnal egy sütőrácsra, és hagyjuk kihűlni, csak utána szeleteljük. Nálam nem volt mindenhol tökéletes a szeletelési helyzet (90%-ban igen), volt, ahol nagyon szépen egyben maradtak a szeletek, de néhány részen, a fahéjsorok mellett szétváltak. Gondolom oda több vajat kentem, azért nem tapadtak eléggé össze sülés közben. Mindenesetre nagyon finom, pihe-puha lett 🙂 Ehetjük önmagában, de pakolhatunk rá lekvárt, mézet, vajat, nutellát, akármi-bármit is, amit helyénvalónak érzünk.