Van már két krumplis lángos is a blogon (az egyik burgonyapelyhes, a másik főtt krumplis), ez viszont egy sima, mondhatni “piaci” lángos. Persze ez hülyeség, mert a piacokon pont nem jellemző a gluténmentes lángos egyik változata sem. Sajnos.
Hozzávalók:
500 g Schar B gluténmentes lisztkeverék (ha van kéznél útifűmaghéj, akkor még jobb, ha 480 g liszt és 10 g útifűmaghéj)
500 ml langyos víz
1 evőkanál olaj
2,5 g friss élesztő (vagy egy zacskó instant)
1 teáskanál cukor
1 teáskanál só
+ olaj a sütéshez, illetve opcionálisan sajt, tejföl és reszelt fokhagyma
Mivel tuti megkérdezi utólag valaki, ezért már most leírom, hogy hány darab lesz ebből a mennyiségből: 4 nagyon nagy (35 cm körüli átmérőjű) vagy 6 közepes, illetve formázhatunk belőle 8 kisebbet is.
Ahogy a kenyérféléknél, itt is teljesen felesleges előre felfuttatni az élesztőt. Tényleg nincs, én azóta nem csinálom, amióta a kenyérsütés nagyasszonyánál, Limaránál is láttam, hogy nem szokta. Vagy csak ritkán. Vagy lehet, hogy már egyáltalán nem…?! Akárhogy is, pont ugyanúgy megkel a tészta akkor is, ha futtatás nélkül, simán belemorzsoljuk a lisztbe.

Kicsit elkalandoztam… Tehát, fogjuk az összes hozzávalót és tegyük egy tálba, jó esetben egy dagasztógép táljába. Az élesztőt – ahogy feljebb írjam – morzsoljuk bele. Dolgozzuk jól össze, már amennyire egy ilyen lágy, gluténmentes tésztát össze lehet. Géppel persze simán, kézi erővel nehezebb a helyzet.
Én már a kelesztés előtt szétszedtem adagokra, ezúttal 4 nagy kupacra. A kupacokat olajos felületre tettem, letakartam egy konyharuhával és a nyári kánikulára bíztam úgy 50 percig. Amikor újra ránéztem, már a duplájára keltek, azaz készen álltak a sütésre.
Egy méretes serpenyőben felforrósítottam az olajat, és óvatosan beletettem a kézzel – viszonylag – vékonyra nyomkodott lángost. Ehhez bőven olajoztam a kezem is, és némileg a tésztát is. A művelet valamivel könnyebb úgy, ha útifűmaghéj is van a tésztában, ettől ruganyosabb, könnyebben kezelhető. Némileg, de azt azért tudjuk, hogy a gluténmentes tészta sosem lesz igazán könnyen kezelhető: törik, szakad és roppant bosszantó tud lenni. Azért meg lehet oldani. Nem mondom, hogy káromkodás nélkül, de meg lehet.

Én a lángost – ahogy a fánkot – fedő alatt szoktam sütni. Lehet, hogy nem kellene, de én akkor is így csinálom és kész. Először megsütöm az egyik, majd a másik oldalát. Ha közben rájövök, hogy az elsőre még ráférne egy kicsi, akkor visszafordítom újra. Van ez így időnként. Amikor elkészült, papírtörlővel bélelt tányérra helyezem és jöhet a következő! A végén rápakolok minden frinc-francot, amit éppen szeretne az illető, akinek készítem, ,és már ehetjük is!
