Eredetileg palacsintát szerettem volna készíteni, de jött valami sugallat, hogy inkább gombócba töltsem a húst, mert miért is ne? Gondoltam biztos úgy is finom lesz. És tényleg.
Hozzávalók a pörkölt alaphoz:
0,5 kg csirke alkatrész (amúgy más hús is lehet, sőt, akár zöldség is, ha nem esztek húst, de nálam most éppen csirkecomb volt)
1 kifejezetten nagy fej hagyma
1-3 fokhagymagerezd
1 paprika (vagy annak megfelelő paprikakrém, pl. pirosarany)
1 paradicsom (vagy annak megfelelő paradicsompüré)
1 nagy doboz tejföl
só, bors, őrölt kömény és pirospaprika
Gombóc tésztájának a receptje: akárcsak a nudli receptje: KATT IDE
Először készítsünk el egy sima csirkepaprikást. Ehhez pároljuk üvegesre, azaz áttetszően fényesre az apróra vágott hagymát egy kevés zsiradékon. Ha kész, húzzuk félre és fűszerezzük pirospaprikával (én csak kb. 2 teáskanállal, de megboldogult édesapám tuti legalább 2 evőkanálnyit szórt volna rá, tehát ízlés dolga), sóval, paprikával és keverjük el. Adjuk hozzá a húst, a paprikát, paradicsomot és a fokhagymát. Ez utóbbi hármat kicsit vagdaljuk fel. Mehet bele a hús és annyi víz, hogy szépen ellepje. Időnként keverjük meg, ha kevés a víz, tegyünk még hozzá, és ha elkészült, várjunk kicsi, hogy hűljön. Fontos, hogy ez a pörkölt viszonylag bő levű legyen, ez lesz a mártásunk alapja, jusson belőle mindenkinek.
Közben készítsük el a gombóc alapot, ami amúgy a krumplis nudli alapja is, úgyhogy most nem írom le ide is, hogy készül, nézzétek meg itt (hátha kedvet kaptok később egy kis nudlihoz is). Annyit azért leírok, hogy nagyon egyszerű, burgonyapelyhes, tehát nem kell krumpli főzéssel és pucolással sem vacakolni.
Amikor a pörkölt kihűlt, pecázzuk ki belőle a húst, csontozzuk ki – már ha volt benne csont egyáltalán – és a húst tegyük egy aprítóba, vagy daráljuk le. Sőt, én egy időben inkább csak apróra vágtam, hogy őszinte legyek, lehet, hogy még mindig azt gondolom, hogy úgy finomabb.
A szószt habarjuk be! Ez annyit jelent, hogy némi lisztet – szaftmennyiségtől függően – kb. 1-2 evőkanállal keverjünk el úgy fél-egy dl. hideg vízben, keverjük hozzá és főzzük össze. Én rizslisztet használtam, mert gluténmentesen főzök, mint tudjátok. Van, aki a tejfölhöz keveri a lisztet, de én nem. Inkább egyenesen a szószhoz adom, de ti tegyetek úgy, ahogy szeretnétek, mindenesetre valahogy az is kerüljön bele és együtt főzzétek néhány percig. Ha szép, selymes szószt szeretnétek, mint én, akkor az egészet után csapjátok szét rúdmixerrel, vagy turmixban, de ez igazából nem lényeges pont. Ha kész, akkor kóstoljátok, ha kell még sózzátok, majd tegyétek félre.
Az ez idő alatt kissé pihent gombóc tésztáját vegyétek szemügyre. Ha valamiért úgy érzitek, hogy túl száraz vagy túl ragacsos (liszttől is függ), akkor korrigáljátok egy kis plusz vízzel vagy liszttel, legyen jól formázható és csak annyira tapadós, hogy könnyű legyen vele bánni. Enyhén lisztezett felületen nyújtsátok ki úgy 0,5 cm vastagra, kockázzátok fel, osszátok el a közepükben a húst és formázzatok belőle gombócot.
Forraljatok jó nagy lábas vizet, sózzátok meg (literenként úgy 2 tk só kell bele kb.) és ha bugyogva forr, eresszétek bele óvatosan a gombócokat. Az a jó, ha úgy főnek, hogy bár forrjon a víz, utána már ne lobogjon vadul, mert az szétverheti szegény párákat. Egy idő után feljönnek majd a víz tetejére, de utána még várni kell néhány percet, hogy jó legyen. Ha bizonytalanok vagytok, akkor kóstoljatok.
Amikor elkészült, a szafttal és némi tejföllel tálaljátok.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!