Vagy langalló, esetleg töki pompos, netán bodag, sőt, állítólag még vakarék néven is fut itt-ott. Mindegy minek hívjuk – fiam amúgy pizzának – finom és kész, ráadásul sokféleképpen variálható étel. Én persze gluténmentesen készítettem el.
Hozzávalók a tésztához:
250 g liszt (esetemben Miklós’ Universal Mix gluténmentes lisztkeverék, de pl. Schar B ugyanúgy jó – vagy a kettő fele-fele arányban, vegyesen)
250 ml víz
15 g élesztő
1 ek útifűmaghéj (vagy helyette +2 ek liszt)
1 tk só
1 kk cukor
1 ek olaj
Hozzávalók a feltéthez:
1 kis doboz tejföl (reszelhetünk bele fokhagymát is)
10 dkg juhtúró (el is hagyható)
1-2 lilahagyma
10 dkg kolozsvári szalonna
Először is keverjük össze a tészta száraz hozzávalót, morzsoljuk bele a friss élesztőt is. Adjuk hozzá a vizet és az olajat és jól dolgozzuk el. Lágy tésztát kapunk, ne lepődjünk meg. Vagy ilyesmin már nem szoktunk? Gluténmentes sütésnél talán már kicsit sem, az más műfaj, mint a búzás. Ha gluténmentesből olyan sűrűt és jól gyúrhatót készítenénk, mint búzásból, akkor az sütés után olyan kemény lenne, mint a beton.
Béleljünk ki egy szééép, naaaagy tepsit sütőpapírral és egyengessük el benne a tésztát. Én ezt úgy szoktam kivitelezni, hogy vízbe mártott kanállal belekanalazgatom a tepsibe, aztán szintén vízbe mártott kanállal elegyengetem.
Hagyjuk kelni fél óráig, majd 180 fokos sütőben süssük addig, amíg a széle elkezd minimálisan színt kapni. Félkész állapot a cél. Ezen a ponton vegyük ki, kenjük meg tejföllel, egyengessük el rajta valamelyest a juhtúrót is és ha akarjuk, sózzuk. A tejföl sótlan, a juhtúró sós, a kérdés, hogy elég sós-e nekünk. Döntsük el.
Pakoljuk rá a hámozott, felszeletelt hagymát és a szintén felvagdosott szalonnát is. Toljuk vissza a sütőbe és süssük készre. Én tálalás előtt még megszórtam egy kis zöldhagymával is, szerintem jól mutat rajta.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!