Ez az a kalács, amit még a fiaim is szeretnek. Ezt azért írom, mert úgy kezdődött, hogy mondtam nekik, hogy sütök kalácsot. Erre jött a szájhúzogatás, hogy az nem olyan jó, nem igazán szeretik – mondta a nem gluténérzékeny kamaszom is, aki a búzásra is értette – inkább valami mást kellene készítenem, ha már úgyis nekifogok. De most igenis ragaszkodtam hozzá, a kalács is lehet jó és kész. A gluténmentes is. Legalábbis bíztam benne, mert idejét se tudom már mikor próbáltam egyáltalán gluténmentes kalácsot sütni, a helyi ellenzékeimmel szemben. Tán jó néhány évvel ezelőtt utoljára. Megterveztem a mennyiségeket, összeállítottam, megsütöttem, megkóstolták és közölték, hogy ez “tök finom”, másnap reggel meg: “de jó, ez a finom kalács lesz reggelire?” Szóval igen, ezt a kalácsot még a kalácsot nem kedvelő fiaim is “tök finomnak” találták még másnap reggel is (ugyanúgy pihe-puha maradt – bár tegyük hozzá, hogy a gluténmentes pihe-puhaság, azért nem olyan, mint a búzás pihe-puhaság. Két műfajról beszélünk, ne felejtsük el. Ha a gluténmentes kalácsba vajat és tejet teszünk, az mindig jobban elnehezíti a tésztát, mintha vizet vagy olajat tennénk. Ez a búzás verziónál nincs így, itt viszont igen. Ha pille könnyűségre vágyunk, akkor tegyünk a tej helyett vizet, a vaj helyet olajat – vagy akár egy része helyett – viszont akkor az íze nem lesz ugyanolyan. Dönteni kell.)
Hozzávalók:
125 g Nutri Free Mix per Pane liszt (vagy helyette Schar B, vagy Schar Mix It – akár keverve is)
125 g Schar Mix It liszt (vagy helyette Schar B, vagy Nutri Free Mix per Pane)
300 ml tej (lehet növényi tej is)
1 ek tápióka keményítő, hogy pihe-puha legyen (vagy helyette +1 ek liszt)
1 ek útifűmaghéj, hogy tartósabb és rugalmasabb legyen (vagy helyette +2 ek liszt)
20 g friss élesztő (vagy fél csomag instant)
30 g cukor
1 csipet só
1 tk reszelt citromhéj
vanília (kivonat/aroma/kikapart belső)
1 tojás sárgája (tojásérzékenyek egyszerűen hagyják ki)
30 g vaj (vagy margarin, akár laktózmentes is)
1 tojás a kenéshez (helyette lehet olajjal is kenni)
Akkor kezdjük az elején: a vaj legyen puha, szoba hőmérsékletű, a tej pedig annyira langyos, hogy előtte egy perccel még azt mondtuk volna rá, hogy szinte meleg.
Keverjük össze a száraz hozzávalókat – a citromhéj is annak számít – belemorzsolva az élesztőt is. Nem kell futtatni, ezt már sokszor írtam, éppen úgy megkel az összes péksüti anélkül is, semmi különbség nincs a világon. Aztán adjuk hozzá a tojássárgáját, és a tejet (a vajat még nem) és persze a vaníliát is, ha eddig még nem tettük. Keverjük ki alaposan, majd mehet bele a vaj, amivel szintén kicsit keverjük át. Mindezt a legjobb géppel csinálni persze.
Hagyjuk kelni fél óráig, addig szépen összeáll a tészta és már nem lesz annyira lágy. Persze utána is valamennyire lágy marad, de muszáj, hogy alapból ilyen legyen. Ha gluténmentesen állati fitt és jól gyúrható a tészta, akkor a végeredmény sütés után olyan lesz, mint a kő. Vagy könnyű fonás, vagy puha végeredmény. Itt is dönteni kell. Lehet több lisztet tenni bele, lehet könnyíteni a fonáson, de az a végeredmény kárára megy.
Miután tehát a kalács megkelt, lehet óvatosan fonogatani úgy, ahogy akarjuk. Én négyes kalácsfonást csináltam, méghozzá ebből a videóból ellesve, mivel olyan ritkán készítem, hogy újra és újra elfelejtem (Viktória sokszor olyan, mint az elefánt: nehezen tanul, de legalább könnyen felejt).
Helyezzük át egy olajjal kikent, rizsliszttel beszórt sütőformába (célszerűbb, mint nagy tepsibe tenni, így nem terül szét a lágy tészta és biztosabban nem szárad ki), majd hagyjuk ismét kelni úgy 20 percig. Amikor ez is meg van, akkor kenjük be villával kissé felvert tojással (tojásmentes sütés esetén olajjal) és már mehet is a 180 fokos sütőbe. Süssük készre (nem néztem időt, de tán fél óra letett…?! Figyelgessük, látszik a színén). Puha, és kicsit sem száraz típusú kalács lesz a végeredmény.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!