Klasszikus lecsó

Klasszikus lecsó

Van a klasszikus, és van a tökéletes lecsó. A kettő között az a különbség, hogy az alapreceptet a saját ízlésünkre formáljuk, amihez persze időre és kísérletezgetésre van szükség. Na, meg a családi hagyományok is jól jönnek, azaz a megszokott ízvilág, vagy pedig a menet közben itt-ott tapasztalt, “magunkra szedett” fortélyok.

Hozzávalók arányosan:

1 rész hagyma
2 rész paradicsom
4 rész paprika
zsiradék

(Népszerű hozzávalók közül néhány:

füstölt szalonna
kolbász
tojás
pirospaprika
fekete bors
kömény)

(“Extrább” hozzávalók közül néhány:

gomba
fokhagyma
padlizsán
cukkini
füstölt sonka
bab
rizs
köles
tejföl
petrezselyem)



Talán abban van némi egyetértés a lecsó változatoknál, hogy az igazán jó lecsó friss, napon érlelt, idény zöldségekből készül. A hozzávalók aprítása azonban nagy eltéréseket mutathat akár a hagymát, akár a paprikát, akár pedig a paradicsomot nézzük. Van, aki nagy, rusztikus darabokra, vagy karikákra vagdal, mások pedig egészen apró kis kockákra. A paradicsomot van, aki meghámozza, más pedig csak alaposan megmossa. Itt is meg kell találni a saját verziónkat. Mese nincs, dönteni kell.

Ha pedig meg van az előkészítés, el is kezdhetjük! Első körön a hagymát kell üvegesre – azaz áttetszően fényesre – párolni, de vannak, akik tovább sütik és a pirításra szavaznak. Erre megy rá a paprika, de van, aki már az elején, azaz a paprikával együtt a paradicsomot is azonnal főzni kezdi. Megint dönteni kell. Én először a paprikát szoktam magányosan a hagymára tenni, félig átpárolgatni (úgy 10 percig), aztán megy rá csak a paradicsom, újabb 10 percre. De ez persze mindig függ attól is, hogy mennyire nagyok a darabok, illetve milyen lédúsak a zöldségek. Sózni csak akkor szoktam, amikor már a paradicsom is párolódik.



Hogy mikor jó a lecsó? Rossz hírem van, ez megint egyedi döntés. Míg van, aki szinte ropogósan eszi a paprikát, mások egészen szétfőzve szeretik az összes zöldséget. Ismét döntenünk kell. Ha pedig extrább hozzávalókat szeretnénk, ismét számos útelágazás elé nézünk. A szalonnát az elején kell lepirítani és azon sütni a hagymát, a kolbászt pedig valamikor menet közben illik hozzáadni. Hogy mikor? Leginkább attól függ, hogy mennyire puha kolbásszal van dolgunk, azaz mennyi idő kell neki ahhoz, hogy készre főjön a lecsóban.

A padlizsánt, cukkinit, gombát lepirítva is hozzáadhatjuk a lecsóhoz félúton, de a paprikával közösen is párolhatjuk. Sőt, a gombát elég a végén beledobni, annak nem sok idő kell ahhoz, hogy megfőjön. A fokhagymát adhatjuk a lecsóhoz reszelve, de karikára vágva is, a rizst és a kölest pedig vagy készen, főtt/párolt állapotban adhatjuk a kész lecsóhoz, de bele is főzhetjük. A tojást belefőzhetjük óvatosan, egészben a lecsókészítés legvégén, de alaposan bele is keverhetjük. Akadnak olyanok is szép számmal, akik tejföllel locsolva tálalják a lecsót, ezért talán érdemes azt is egyszer kipróbálni. És az igazi lecsós húst próbáltad már?

Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!





Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..