Körömgombát bárki kaphat, népbetegség, úgyhogy nem árt, ha felismerjük és tudunk róla néhány dolgot, hátha minket is meglep egyszer csak. Vagy valamelyik ismerősünket, nehogy már neki jobb legyen. 

Tudni kell, hogy a mi kis hívatlan vendégünknek több fajtája van, ebből három gyakori. A legvalószínűbb, hogy fonalas gombát szedünk össze, amit onnan ismerhetünk fel, hogy a köröm szabad (fehér) része felől támad és kúszik be a körömágy felé. Először még csak nem is fáj, annyi a tünet, hogy a köröm vastagabb lesz, sárgás-barna, barázdált.

Persze nem marad mindig ilyen békés, idővel elkezd nyomás-érzékennyé válni, aztán már kifejezetten fáj, és mondjuk, ha a lábunkon telepszik meg, akkor a járást is nehézzé teszi. Persze a kezünkön is előadhatja ezt a klassz szokását, csak kézen ritkábban járunk, én mondjuk pont soha sem.



Aztán ott van a sarjadzó gomba is, ami ritkább fajta, onnan lehet felismerni, hogy ő pont fordítva közlekedik, azaz a körömágy irányából a fehér, szabad-szél felé. Ezt a gombát leginkább a cukorbetegségek és más anyagcsere zavarosak ismerik meg közelebbről. Nem túl klassz ez sem.

Penészgombánk is lehet, ami vicces, hiszen nem vagyunk nedves szoba sarka, aztán mégis. Ez nem vacakol sokat, a komplett körmöt szürkés barnává színezi, méghozzá matt árnyalatban, ami bár trendi árnyalat, de nem pont akkor, ha körömbetegségről van szó.

És most jön a rossz hír: egyik sem gyógyul magától. Várhatjuk, nézegethetjük, halogathatjuk azzal, hogy „nem is fáj (még)”, „úgysem látszik, maximum nem veszek nyitott cipőt”, „erre a kis időre már úgyis mindegy”, „van ennél nagyobb problémám is”, „megszoktam már, talán hiányozna is, ha nem lenne” és a többi kreatív kifogás. Az a rossz hírem, hogy baj, ha nem lépünk, pláne, ha halogatjuk. Leginkább azért, mert ha még nem fertőzött a körömágy és gyorsan lépünk, akkor helyi szerekkel el lehet mulasztani viszonylag belátható időn belül, másrészt, ha nem lépünk, roppant vacak betegségeket okozhat.

Kaphatunk tőle például orbáncot, ami akár életveszélyes is lehet. Igen, életveszélyes, ezt egy elismert bőrgyógyász közölte velem a héten, akit a témában faggattam. Tőle tudom azt is, hogy ezek a kis mocsok gombák ráadásul nagyon fertőzőek, így ha nem lépünk, akkor a környezetünkre is átragaszthatjuk. Uszodában, szaunában, zuhanyzóban, papucsunkkal, törölközőnkkel, szex közben, kézfogással, egymás össze-vissza tapizásával. Vannak variációk, gondoljunk csak bele logikusan.

Ha viszont hamar közbelépünk, vehetünk a gyógyszertárakban vény nélkül mindenféle kencét, lakkot, ilyesmiket, amik vagy hatnak, vagy nem. Néhány bőrgyógyász szerint nem jellemző, mások kicsit bizakodóbbak, de azért ez eléggé lutri. A házi szerek meg – amikről írnak mindenfelé a neten – szintén felejtősek, a bőrgyógyász kontaktom egyedül az ecetes lábáztatásra mondta, hogy akár még jó is lehet, de persze nem önmagában, hanem más kezelést kiegészítve. És nem töményen ráöntve, hanem kizárólag hígítva (3 liter víz – 1 evőkanál ecet).

Az ilyen-olyan illóolajos, fokhagymás, pláne hipós cuccokat felejtsük el, mert mindenféle durva hámsérüléseket, felmaródásokat okoznak. Menjünk bőrgyógyászhoz, akkor tesszük a legjobbat magunkkal – ha drága magán dokit választunk, akkor persze vele is – ő majd megmondja, hogy milyen kezelés kell. Hosszú, erre készüljünk fel, főleg akkor, ha sokáig halogattuk.

Valószínűleg gyógyszert kapunk rá, amit hónapokig kell szedni. Ez van, nem örülünk, de viseljük el, ha kell, az orvosok szerint ezek már nem olyan gyilkos szerek, nem készítenek ki annyira, mint a régik, sőt. Jó eséllyel megússzuk mellékhatás nélkül. A kézen lévő gomba valamivel hamarabb kiirtható, annak elég szokott lenni „csak” 3 hónap, a lábon makacsabb a helyzet – gondolom azért, mert kevésbé szellőzik – ott inkább 6 hónap. Ja, és nehogy abbahagyjuk menet közben a kezelést azért, mert egy idő után állati unalmas és úgy tűnik, hogy minden oké. Nem. Ha egy gombafonal is megbújik valahol, akkor kezdődik az egész előröl. Végig kell csinálni, nincs mese.

Miután jól leírtam, hogy milyen a gomba, azt is leírom, hogy előzhetjük meg. Először is igyekezzünk a körmeinket nem párás, meleg helyen tartani. Szellős cipő, gyakori váltogatás, jó anyag, pamut zokni stb. a lábon, és persze a kezünkre se húzzunk ilyesmit. Mivel a többség nem is teszi, éppen ezért jóval gyakoribb a lábon fertőző gomba, mint a kézen. Meg azért is, mert pl. kézen továbbra sem sűrűn mászkálunk a közös uszoda padlóján. Simogatni sem érdemes. Lábon pedig tegyük mindig papucsban, amit zuhanyzás közben se vegyük le. És persze törölközzünk veszettül, jó szárazra mindig.

Hintőpor is jó lehet, az is szárazon tart, a gomba azt nagyon utálja. Ne bújjunk bele más cuccaiba se, legyen saját mindenből, lábbelik, törölközők, ilyesfélék, nincs közösködés még a családdal vagy életünk aktuális párjával sem. Hiába cukiság a pasi hat számmal nagyobb papucsába kicsoszogni a wc-re, inkább hagyjuk. Ha pedig a pasi csoszog ki a mi kis rózsaszín tűsarkúnkban, az ráadásul még csak nem is bájos, legalábbis én nem tartom annak.

Ha pedig gombánk van, akkor irány az orvos, inkább ne tippelgessünk, ne vegyünk találomra állati drága cuccokat, mert lehet, hogy csak az idő megy vele, meg a pénzünk, a gomba pedig vidáman szaporodik tovább.


http://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2018/05/feet-2358333_960_720.jpghttp://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2018/05/feet-2358333_960_720-250x250.jpgAntal ViktóriaszíneskörömgombaKörömgombát bárki kaphat, népbetegség, úgyhogy nem árt, ha felismerjük és tudunk róla néhány dolgot, hátha minket is meglep egyszer csak. Vagy valamelyik ismerősünket, nehogy már neki jobb legyen.  Tudni kell, hogy a mi kis hívatlan vendégünknek több fajtája van, ebből három gyakori. A legvalószínűbb, hogy fonalas gombát szedünk össze, amit...Gasztronómia, életmód és ami még belefér