Tipikusan az az étel, amit mindenki máshogy csinál. Sőt, nagyjából én sem csinálom kétszer ugyanúgy. Attól függ, hogy éppen milyen, hogy mi van itthon és milyen hangulatom. Most éppen ilyen, de azt is leírom, hogy máskor milyen szokott lenni, hogy ötleteljek egy kicsit.
Hozzávalók:
krumpli (sárga vagy barna héjú)
tojás
virsli és/vagy kolbász
tejföl
extrák, ami most éppen: piros arany, hagyma, paradicsom
Első fontos döntés az, hogy nyersen vagy főzve szeretnénk a krumplit elindítani a pakolás rögös útján. Ha nyersen, akkor sárga héjú burgonyát válasszunk, ha főzve, akkor barnát. Ha ez utóbbit, akkor héjastul főzzük meg. Hideg vízbe tegyük fel, szépen megmosva mindegyiket és addig főzzük, amíg nem lesz teljesen puha. Ha mégis teljesen puha lett, mert pont úgy nem figyeltetek oda, mint én, az sem tragédia, csak nehezebb lesz szeletelni és könnyebben szét is esik.
Ha nem akarjuk főzni, akkor a sárga héjú burgonyát tisztítás után szeleteljük fel. Inkább vékonyra, mint vastagra, azért annak is kell némi idő ahhoz, hogy megpuhuljon, még ha jóval kevesebb is, mint a barnának.
A következő szereplő a tojás, amit mossunk meg, tegyük fel főni (én hideg vízbe szoktam) és forrás után kb. 8 perccel vegyük csak le a tűzhelyről. Trükk: ha úgy látjuk, hogy esély van rá, hogy némi repedés van a héján, akkor szórjunk a vízbe egy kis szódabikarbónát, és tuti nem fog belőle főzés közben előtörni a fehérje. Ha megfőtt, akkor tegyük azonnal hideg víz alá és hűtés után hámozzuk meg, szeleteljük fel.
Virslit és vagy kolbászt is használhatunk a rakott krumplihoz, amennyiben nem vagyunk vegát. Mi nem, viszont a gyomrom nem bírja, ha csak kolbászt teszek bele – öreg vagyok már – úgyhogy keverve szoktam a kettőt. Mostanában elő is szoktam sütni, de többnyire úgy – most is – hogy először hagymát párolok üvegesre, azaz áttetszően fényesre, arra dobom először a virslit, amit kicsit átpirítok és csak utána dobom rá a kolbászt. Nem szeretem, ha a paprika megkeseredik, ezért azt csak picit kavargatom át a virslivel és húzom is le a tűzhelyről. Mivel mostanában megint nagyon szeretjük a piros aranyat, ezért nyomtam rá egy jó adaggal és ezzel is elkevertem a végén.
Most az extra sorom a paradicsom volt. Fél karikákra vágtam. Van, amikor pl. ez az extra sorom félkész lecsó. Vagy cukkini. Vagy elősütött padlizsán. Vagy párolt gomba. Vagy kissé előpirított szalonna, amit az aljára teszek (vagy nem pirítom elő és akkor a tetejére). Vagy nincs is extra sorom egyáltalán.
Az összepakolást úgy kezdtem, hogy kissé kiolajoztam egy hőálló tálat, és először krumplit tettem bele, amit meg is sóztam. Aztán jött a tojás, azt is megsóztam, de arra már tettem egy adag tejfölt is. Majd jött még egy adag krumpli, és arra a piros aranyas-kolbászos-virsli, arra megint krumpli, só és paradicsom, a végén pedig krumpli, amit megkentem tejföllel (néha reszelt sajtot is szórok rá).
Ja, azt még nem írtam, hogy néha a tejfölbe fokhagymát is teszek, ha éppen olyan a kedvem. Most csak a krumpliból volt több sorom, minden másból csak egy-egy, mert nagyon keskeny jénaiban pakolásztam, így is alig akart elférni, féltem is, hogy ki fog rotyogni és kicsinálja a sütőmet, de szerencsére nem. Betettem 180 fokra és addig sütöttem, amíg a teteje szépen meg nem pirult. Mivel én most előfőztem a krumplit – legyünk őszinték: túl is főztem – ezért nem takartam le, ha viszont valaki a sárga, nyers változatot készíti, letakarva süsse legalább fél óráig, és utána már anélkül süsse készre.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!