Bevallom, nekem először meglehetősen gyanús volt a sós gofri gondolata is, de miután megéreztem az illatát és beleharaptam, az összes előítéletem pont olyan gyorsan eltűnt, mint ahogy utána az összes szelet a tányéromról. Nem csak, hogy ehető legalább olyan jó, mint az édes.
Bár klasszikusan reggeliként szokták feltálalni, szerintem ezzel egyáltalán ne foglalkozzunk, ha úgy tartja kedvünk, fogyasszuk tízóraira, uzsonnára, ebédre vagy akár vacsorára is!
Kinek nem ismerős az a szituáció, amikor este fáradtan haza esik, egy nehéz nap után, enne valami finom meleget, de kizárólag gyorsan és viszonylag kevés macerával?
Ha van otthon tojás, liszt, tej és valamilyen zsiradék – vaj, margarin, olaj – máris nyert ügyünk van! Az sem baj, ha laktóz- vagy gluténérzékenyek vagyunk, az előbbit pótolhatjuk növényi tejekkel, a búzalisztet pedig például rizsliszttel is. Családi érintettség okán én például mindig ez utóbbival szoktam készíteni és határozottan állítom: tökéletesen működik.
Hozzávalók:
2 bögre liszt (a bögre 2,5 dl-s, én pedig gluténmentes lisztet – most éppen – Miklos Universalt használtam)
2 bögre tej (növényi is lehet)
0,5 bögre puha vaj (lehet margarin vagy olaj is)
1 teáskanál sütőpor
0,5 teáskanál só
2 tojás
A sós verziónál is pont ugyanúgy állítjuk össze a tésztát, mint az édesnél, azaz először kemény habot verünk a tojások fehérjéből, majd egy másik tálban összekeverjük az összes többit. Érdemes ez utóbbinak nagyobb edényt választani, ugyanis ha elkészültünk, ebbe forgatjuk bele szépen, óvatosan a tojásfehérjét is, és a választott sós hozzávalókat.
Ez lehet bármi, reszelt, vagy apró kockákra vágott sajt, lágy, kemény vagy félkemény, bármelyikkel jól működik, sőt, a juhtúróval is finom. Tehetünk bele aprított húsféléket, sonkát, szalonnát, szalámit, kolbászt, füstölt halat, amit csak szeretnénk. A zöldségekről se feledkezzünk meg, adhatunk hozzá például finomra reszelt répát, édesburgonyát, cukkinit, paprikát, olajbogyót, gombát vagy avokádót is.
Szórhatunk bele fűszereket, olajos magvakat, szezám-, len- vagy napraforgómagot, illetve bármit, amihez éppen hozzájutunk, és úgy érezzük, hogy passzol bele.
Ahogy már írtam, a liszt se kizárólag búza lehet, használhatunk hozzá például rozsból, zabból készültet is, vagy csak keverhetünk bele egy-egy kanál liszt helyett lenmagpelyhet, útifűmaghéjat vagy pattogtatott amarántot. A lehetőségek száma gyakorlatilag végtelen.
Miután elkészültünk a tésztával, beletettük a választott hozzávalókat, már csak a sütés van hátra. Kenjük meg valamilyen zsiradékkal – minden egyes adag előtt – a lapokat és miután forróra melegítettük, kanalazzunk bele mindig annyit a tésztából, hogy szépen befedje az alsó lapokat.
Csukjuk rá a tetejét és miután néhány perc alatt pirosra sütöttük tálalhatjuk zöldségekkel és/vagy különböző szószokkal, mártásokkal. Ez lehet egyszerű tejföl, kefir vagy joghurt, amit természetesen ízesíthetünk különböző fűszerekkel, például zúzott fokhagymával, metélőhagymával vagy kaporral, de locsolhatunk rá ketchupot, majonézt, salsa- vagy chiliszószt is – chilit a tésztába is keverhetünk! – de nagyon finom sajtszósszal vagy zöldség krémekkel is.
Kóstold meg a MIMEN lisztkeverékből készült édes gofrit is, katt IDE!
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!