Erre a receptre egy barátnőm hívta fel a figyelmet (köszi Betti), ő találta az instán. Itt-ott kicsit módosítottam rajta, de persze mindenki a maga ízlése szerint készítse el, ahogy mindig javasolni szoktam.
Hozzávalók 4 főre:
4-6 db tortilla (esetemben gluténmentes)
0,5 kg darált sertéshús (az eredeti receptben marhát használtak, de ennyi erővel lehet akár baromfi is)
1 közepes hagyma
só
bors
füstölt pirospaprika (eredeti receptben ez nincs)
250 g reszelt vagy szeletelt sajt
2 marék csíkokra vágott saláta (lehet fejes, jég, madár, akármi-bármi)
Hozzávalók a szószhoz:
3-4 evőkanál ketchup
3-4 evőkanál majonéz (én thai fokhagymás szószt használtam helyette)
1 közepes hagyma
3 közepes csemege uborka
Persze a mennyiségek szabadon variálhatók: van aki több szósszal, sajttal, hússal stb. szereti, más meg pont kevesebbel. Hozzáteszem még azt is, hogy az eredeti bejegyzés alatt ment a vita, hogy ez most taco vagy nem taco. Egy mexikói hozzászóló szerint taco, mások szerint nem taco. Nos, ha ők sem tudják, én aztán pláne nem, úgyhogy hívja mindenki annak, aminek akarja (lehet akár Béla is) a lényeg, hogy finom 🙂
Célszerű az előkészítéssel kezdeni, hogy ne menet közben rohangáljunk ide-oda, mint a veszett egerek. A húshoz vágjuk kockára a megtisztított hagymát, sózzuk, borsozzuk és keverjük össze jól az egészet. Csináljunk belőle annyi kupacot, ahány tortillát sütünk. Én hatot.
A szószhoz vágjuk apró kockákra a hagymát, az uborkát, keverjük össze a majonézzel (vagy más szósszal) és a ketchuppal. Amúgy mehet bele csípős is. A sajtot, ha még nincs lereszelve vagy felszeletelve, akkor reszeljük le vagy szeleteljük fel, a salátát, ha még nincs összevágva, vágjuk csíkokra. Persze tehetünk majd bele más zöldségeket is, paradicsomot, káposztát, vagy amit szeretnénk. Azokat is készítsük elő.
Na, most jön az, hogy egy száraz serpenyőbe (amúgy én egyszerre kettőt használtam, hogy gyorsabb legyen a folyamat) pirítsuk meg kissé a tortilla egyik oldalát. Magas hőfokon, gyorsan, de persze ne égessük szét, mert a hússal is sütni fogjuk. Amikor kész az összes tortilla, akkor szépen, egyenként, mindegyikre nyomkodjunk egy kupac húst, méghozzá arra az oldalára, amit már elősütöttünk. Egészen a legszéléig legyen a hús, végig, a teljes korongon, mert sütés közben alaposan összemegy (ahogy nálam is látszik a sülő képen.)
Ha ez is meg van, akkor szépen egyenként kezdjük el sütni, de most már ne magas hőfokon, hanem alacsonyon, hogy átsüljön a hús. Marhahús esetében más lehet a helyzet. Ott nem baj, ha véres marad (amúgy én utálom úgy, szóval nekem pont baj lenne 🙂 ), de a sertésnek át kell sülnie. Viszont attól, hogy jobban megsül, labilisabb is lesz az egész húspogácsa. Értem ezt úgy, hogy nekem volt, amelyik husi félig kipottyant a kis tészta “házából”. Gondolom ez marhahúsnál nincs, így mert nem kell annyi ideig sütni. De mivel ennél volt, ezért el is gondolkodtam rajta, hogy miért jó, hogy ebben a tésztában sütöm? Miért nem külön a húst, külön a tésztát…?!
Akárhogy is, én tapadásmentes serpenyőt használtam a sütéshez, ezért nem olajoztam ki, nem ragad le benne, ráadásul a húsból eleve sült ki zsír is. Ha viszont “leragadós” a serpenyőtök, nem árt, ha megy alá egy kevés olaj (vagy zsír) is. Hússal lefelé kezdjük el sütni, ha megpirult, átsült, tuti nem nyers, akkor fordítsuk át. Érdemes sütőlapáttal, nehogy szétessen. Ekkor ugyebár az üres rész kerül alulra, a húsos rész felülre. A húsra tegyük rá ezen a ponton a sajtot. Sütögessük az alját, közben a hőtől a tetején szépen ráolvad a sajt is.
Ha kész, akkor csúsztassuk át egy tányérra (persze sütőlapátot is használhatunk) majd jöhet a belevaló. Kenjük meg a szósszal, szórjuk rá a salátát, és amilyen zöldséget még akarunk (ha akarunk, de én akartam: paradicsomot). Hajtsuk ketté és már ehetjük is (én mondjuk még egy kis sültkrumplit is pakoltam mellé, az mindig jó döntés a fiaim és a férjem szerint.) Amúgy nagyon finom, de fazonjánál fogva képtelen voltam úrinősen elfogyasztani, értsd: úszott tőle mindenem is. (Nem egy első randis kaja, kivéve, ha van humorérzéketek és nem kár a ruháitokért 🙂 )