A klasszikus változat búzadarával készül, de mivel azt gluténérzékenyek – így a családom egy része – nem fogyaszthatják, ezért én alternatív módon készítem el: rizsdarával. Korábban kipróbáltam kukoricadarával is, de úgy nekünk nem annyira ízlett, rizsdarával viszont éppen olyan lesz, akárcsak az „igazi”.


Hozzávalók:

  • 50 dkg túró
  • 10 dkg rizsdara
  • 3 púpos evőkanál rizsliszt
  • 3 tojás
  • 1 csipet só
  • 1 vaníliarúd kikapart belseje (el is hagyható)
  • 1 citrom reszelt héja (el is hagyható)
  • 1 ek cukor (el is hagyható)
  • hempergetéshez: 10 dkg gluténmentes zsemlemorzsa

    Kicsit olyan, mint egy jelenet a Sikoly című filmből, ugye?

Első körön jól összenyomkodjuk a túrót, majd tovább folytatjuk ezt a művelet úgy, hogy már beletetsszük az összes száraz hozzávalót is. Így még inkább finomra lehet hangolni a textúráját (igen, időnként grafikusként is tevékenykedem, kedvelem ezt a szót).

Ha már okkal elégedettek vagyunk a munkánkkal, akkor mehet bele az összes többi hozzávaló is. Jól „muszmákoljuk” bele azt is – ez egy nem létező szó, tisztába vagyok vele – majd tegyük félre pihenni úgy 20-25 percre.

Ez alatt például szárazon – azaz zsiradék nélkül – megpiríthatjuk a (gluténmentes) zsemlemorzsánkat egy serpenyőben. Ehhez adnék hosszas instrukciót, de nem tudok, egyszerűen csak tegyük bele, majd viszonylag magas hőfokon kevergessük. Amúgy alacsonyon is lehet, kb. mindegy, a lényeg, hogy ne égessük el.

Amikor a tésztánk kipihente magát – bele se gondolok, hogy mitől lehetett fáradt – akkor vizes kézzel formázzunk belőle csinos gombócokat, majd forrásban lévő, kissé sós vízbe pakoljuk őket. Nagyon óvatosan, hogy ne menjenek szét.

Három dologgal szúrhatjuk el ezen a ponton: az egyik, ha túlságosan bugyog a víz és ez szétveri a gombócokat; a másik, ha mégsem volt elég forró a víz; a harmadik, ha ilyenkor túl gyorsan nekiállunk piszkálgatni. Ez utóbbit én már nem egyszer elkövettem („Miért nem jöttek már fel…?! Kicsit megmozgatom, hátha csak leragadtak valamiért!”) de velem ellentétben tessék türelmesnek lenni, hiszen csak percekről van szó, nem órákról.

Ha kibírtuk, akkor bizony a gombócok szépen felúsznak a víz tetejére, ekkor várjunk még néhány percet és horgásszuk ki őket. Bizonytalanság esetén először csak egyet, amit vágjunk ketté, elemezzük ki a közepét, és ha még nyersnek találjuk, főzzük tovább, ha nem, akkor szedjük ki mindet. Lehetőleg szűrőkanállal, mert ha csak simán beleborítjuk az egészet egy tésztaszűrőbe, akkor hajlamos bosszúból összetörni.

Nincs más hátra, forgassuk bele a pirított zsemlemorzsába és már tálalhatjuk is, klasszikusan cukros tejföllel, vagy akár pudinggal, fagylalttal vagy gyümölccsel, gyümölcsszósszal is.


http://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2018/01/turogombika-1024x655.jpghttp://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2018/01/turogombika-250x250.jpgAntal Viktóriadesszert, pékárugombóc,tejföl,túróA klasszikus változat búzadarával készül, de mivel azt gluténérzékenyek – így a családom egy része – nem fogyaszthatják, ezért én alternatív módon készítem el: rizsdarával. Korábban kipróbáltam kukoricadarával is, de úgy nekünk nem annyira ízlett, rizsdarával viszont éppen olyan lesz, akárcsak az „igazi”. (adsbygoogle = window.adsbygoogle...Gasztronómia, életmód és ami még belefér