A főzelékek nem a legjobban olvasott bejegyzéseim, de ez soha nem volt szempont a blogomon. Sőt, leginkább azért szeretek blogot írni, mert itt azt jelentetek meg, amit szeretnék és pont úgy, ahogy szeretném. Nincs mindig ez így, de itt legalább megtehetem. Szóval akkor zöldbab főzelék, mert mi szeretjük a főzelékeket és kész. Sőt, ceruzabab!
Őszinte leszek: én a vajbab ízét jobban szeretem, ezért elsősorban abból készítem. A blog névre való tekintettel most zöldbabból, azaz ceruzababból főztem főzeléket.
Hozzávalók:
1 kg zöldbab
1 evőkanálnyi mennyiségű apróra vágott hagyma
1 teáskanálnyi reszelt/apróra vágott/zúzott fokhagyma
2 evőkanál tejföl
só, bors, pirospaprika, cukor, ecet
liszt
olaj
Ha friss babhoz jutunk, vágjuk le a végeit, szeljük kisebb darabokra és persze mossuk is meg. Ha fagyasztottat, akkor mindezt már elvégezték helyettünk. Most éppen helyettem is.
A hagymát és a fokhagymát egy kevés olajon futtassuk meg. Ez annyit jelent, hogy kevergessük addig, mielőtt még színe lenne, majd gyorsan húzzuk le a tűzhelyről és öntsük át egy kis tányérba/tálba. A lábasba – ki ne mossuk előtte – a hagymák helyére mehet a zöldbab. Sózzuk, borsozzuk, parikázzuk annyira, hogy tuti ne legyen sok, később majd kóstoljuk. Öntsük fel annyi vízzel, hogy ne lepje el teljesen, csak úgy háromnegyedik. Fedjük le és kezdjük el főzni.
Amikor már kicsit kezd puhulni, kóstoljuk meg és fűszerezzünk utána, ha úgy érezzük. Ezen a ponton öntsük bele a hagymákat is és főzzük most már tényleg majdnem – de csak majdnem – készre. Ilyenkor kell ugyanis besűríteni. Én gluténmentesen készítem, tehát rizslisztet használok hozzá. Ha kicsit durvább a liszt, bevallom, én nem keverem előtte ki hideg vízzel, hanem csak simán beleszórom, sosem lett még csomós. Persze ugyanezt nagyon finom szeművel, vagy búzaliszttel ne csináljuk. Keverjünk ki 1-2 evőkanállal egy kevés vízzel és ezt engedjük bele a főzelékbe. Ha nem elég sűrű, akkor még mehet bele, ha túl sűrű lett, akkor kicsit – titokban – felvizezhetjük, hogy enyhítsünk a problémán.
Amikor a cucc készre főtt – pár perc, ha mindent jól csináltunk – akkor mehet bele a tejföl. Keverjük el, hagyjuk, hogy azzal is forrjon egyet, majd húzzuk le és jön az ízek beállítása, amivel én sokszor hosszabb időt is elvacakolok: ilyenkor állítjuk be az ecet és a cukor kellő szintjét. Nem süti, tehát cukor csak pici kell bele, kezdjük az egészet egy kávéskanállal, ecetből se tegyünk bele sokkal többet. Aztán kóstoljuk és próbáljuk meg kitalálni, hogy mi hiányzik belőle. Só? Cukor? Ecet? Tegyünk újra, aztán megint kóstoljunk egészen addig, amíg azt nem mondjuk, hogy ez az! (Néha félig jól lakom ilyenkor, de nem baj.) Meg kell találni a tökéletes mennyiséget, az AHA érzést és akkor tényleg nagyon finom ízű főzeléket tálalhatunk. Igen, van ilyen.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!