Nehéz úgy kalóriát csökkenteni, ha az ember közben egy férfinek és két 10 év körüli fiúnak is főz. Vagy éppen pizzát süt. Ők esznek, én nem. Vagy mégis? Most úgy döntöttem, hogy mégis, csak nem pont úgy csinálom a saját adagomat, ahogy a többiekét.
Volt itthon batátám (leánykori nevén: édesburgonya) és cukkinim, amik megfelelő alanyoknak tűntek ahhoz, hogy pizzatésztává minősítsem őket. A cukkinit megmostam, hosszába felvágtam – meg egyszer keresztbe is – lesóztam, a batátát pedig meghámoztam és utána vágtam fel. Ezt követően elkészítettem a fiúknak a pizzatésztát, ők hagyományos verziót kaptak (már amennyire a gluténmentes lisztből készült pizzatészta hagyományosnak mondható) Mire kész lettem, a cukkini eresztett némi levet a sótól.
Egy sütőpapírral bélelt tepsibe tettem a zöldségeket, majd megpakoltam azzal, amivel a fiúk pizzáját, csak az enyémre light sajtot tettem és jól megsütöttem. Először alsó sütést használtam csak, hogy a feltét ne süljön túl, majd miután villával megszurkáltam a zöldségeket és puhának tűntek, átváltottam alsó-felső sütési módra. Így lett végül egy tonhalas és egy sonkás “pizza”, verizom és igen, bevallom, hogy ez utóbbira tettem egy kevés kolozsvári szalonnát is, mert ennyi mindenkinek jár, még nekem is.
Csodás pizza élményt kaptam, ráadásul kalóriaszegényebben. Rá fogok szokni, ez kétségtelen, csak legközelebb kipróbálom a padlizsános változatot is. Erről jut eszembe: láttad már a karfiol pizzámat?