Egy ízekkel teli, mutatós, húsmentes fogás, amit nem csak a vegetáriánusok szerethetnek, hanem a húsevők is (főleg, ha a zöldségcsíkok közé becsempésznek egy-két bacon vagy sonkaszeletet).
Hozzávalók:
20 dkg liszt (én gluténmentes Nutri Free Mix per Dolcit használtam, de akik fogyasztanak glutént, készíthetik búzaliszttel is)
10 dkg vaj
2 tojássárgája
1 kk só
víz
A vajastészta készítés fő szabálya, hogy mindig hideg alapanyagokkal dolgozzunk! A vaj és a víz mindenképpen hűtött legyen, de még jobb, ha most a tojás és a liszt is a hűtőből kerül elő. Dolgozhatunk kézzel, de még jobb, ha gépet használunk – dagasztót vagy akár aprítógépet is – így még a testünk melege sem fogja megolvasztani a vajat. Ez most ugyanis kifejezetten nem célunk, sőt, éppen az ellenkezőjére kell hajtanunk.
Először a sót, a lisztet és a vajat dolgozzuk el, utána mehet hozzá a tojássárgája és annyi víz, hogy kemény, de jól gyúrható tésztát kapjunk. Ha esetleg elbambultunk valamin és túl folyós lett, akkor egy kis liszttel korrigáljuk és igyekezzünk befejezni az álmodozást (legalábbis a gyúrás ideje alatt).
Amikor elértük a kellő állagot, fogjuk a tésztát és a piteformát, majd hűtsük le a kedélyeiket a hűtőszekrényben. Legalább 20 percet adjunk nekik, de az se baj, ha többet (akár előző nap is elkészíthetjük).
Készítsük addig elő a zöldségeket! Én most cukkinit, padlizsánt és sárgarépát használtam, de akár tehetünk bele mást is, ízlés szerint szinte bármit. Hámozzuk meg a répát, mossuk meg a másik kettőt és vágjuk őket vékony csíkokra. Ehhez használhatunk kést, szeletelőt, krumpli hámozót vagy uborkagyalut is. Nem baj, ha vékonyra szel, sőt, éppen ez a cél, illetve arra is nagyon erősen törekedjünk, hogy hasonló szélességűek legyenek.
Sózzuk le az egészet 20 percre, hagyjuk, hogy levet eresszen, amit öntsünk le, végül egy papírtörlővel próbáljunk meg tökéletesen megtörölgetni. Nem jó, ha sülés közben eláztatja a tésztát.
Ha közben a fent említett tészta és a forma kellőképpen lehűlt, vagy nyújtsuk ki szépen formára – én vékony tésztákat mindig sütőpapíron nyújtom, így a lappal együtt fel tudom venni és beleborítani a sütőtálba/tepsibe – vagy pedig egész egyszerűen nyomkodjuk bele a formába. Kivajazni most nem is kell, a tészta eleve nagyon vajas. Ha azonban a nyomkodást választjuk, akkor esélyes, hogy megint túlmelegszik a tésztánk, ami nem baj, csak megint hűtésre lesz szüksége, csak ezúttal már a tállal együtt tegyük be egy jó 15 percre.
Döfködjük meg villával, és ha nagyon profik akarunk lenni és biztosan nem szeretnénk, hogy a tésztánk púpos legyen, akkor tegyünk a közepébe egy piteforma méretűre vágott sütőpapírt, majd töltsük meg babbal, rizzsel vagy egyéb kis száraz magvakkal. Ez szépen a helyén tartja a tésztát, sütés után persze az egészet el kell távolítani. Elméletileg erre a célra már árulnak itt-ott sütő gyöngyöket is, de közel sem biztos, hogy ezen a néven futnak (én mindenesetre így keresztelném el őket).
Amúgy ezt az egész hóbelevancot hívják vakon sütésnek (ami szerintem egy kifejezetten hülye név és nem, határozottan nem én találtam ki.) Süssük elő 190 fokon, körülbelül 20 percig, addig is készítsük elő a krémet!
Tehetünk bele sajtkrémet, tejszínt, tejfölt vagy besamelmártást is, keverhetünk hozzá reszelt sajtot, fűszereket vagy tojást. Én most ezt kutyultam össze:
2 dl tejszín
2 tojásfehérje (a tésztából úgyis megmaradtak)
2 gerezd zúzott fokhagyma
15 dkg reszelt sajt
só, bors, bazsalikom
Keverjük össze, kanalazzuk az elősütött pitetésztára, majd kezdjük el zöldségeket a pite középpontjából indulva, váltogatott sorrendben feltekerni. Fontos, hogy ne legyen túl szoros, mert úgy nehezebben sül át. Ha a kanyargás végére értünk, akkor 170 fokos sütőben süssük készre körülbelül fél óra alatt, de ez az idő függ a sütőtől, a zöldségektől és a feltekerés szorosságától is. Időnként döfködjük meg villával, ha pedig úgy érezzük, hogy a legkeményebb zöldségünk is puha, akkor elkészültünk.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!