Klasszikus leves, amit ezúttal húsmentesen készítettem el, de nyugodtan tehetünk bele mondjuk egy kis csirkét is. Kivéve, ha vegák vagyunk, akkor inkább ne, de ezt nyilván jobban tudjátok nálam.
Hozzávalók:
kb. 2 bögre zöldborsó
leveszöldség
1 kis fej hagyma
1-3 gerezd fokhagyma
petrezselyem és/vagy tárkony
só, bors, pirospaprika, szerecsendió
cukor (el is hagyható)
liszt (én rizslisztet használtam)
1-2 tojás
3-5 dkg vaj
Az apróra vágott hagymát egy kevés olajon pároljunk üvegesre, azaz áttetszően fényesre. Dobjuk rá a megtisztított, összevágott zöldségeket és 1-2 evőkanál liszttel szórjuk meg. Keverjük össze és öntsük fel vízzel. Fűszerezzük sóval, borssal, paprikával, szerecsendióval és főzzük szinte teljesen készre.
Készítsük el addig a vajgaluskát! Keverjük össze a tojást puha, szoba hőmérsékletű vajjal, sóval és annyi liszttel, amennyitől kellemesen lágy, nokedli állagú nem lesz. Ha nem tudjuk, hogy az milyen, akkor úgy mondom, hogy kanalazható, de van tartás a kanálon.
Ha a leves már csaknem jó, akkor tegyük bele az apróra vágott petrezselymet és/vagy a tárkonyt (ez utóbbival vigyázzunk, nagyon erőteljes íze van már egy csipetnek is) majd jön a galuska kanalazás. Mártsunk bele egy tiszta kanalat a levesbe – hogy ne tapadjon majd rá a tészta – és kanalazzunk bele egy kis adag galuskát. Ha leúszott a kanálról, akkor mindig újra mártsuk azt meg a levesbe, minden egyes kanalazás előtt. Próbáljunk viszonylag tempósak lenni és hasonló méretűeket gyártani.
Amikor az összes galuska a levesben van, várjuk meg, amíg mind feljön a tetejére. Néhány perc után el is készültünk, de ha nem vagyunk benne biztosak, akkor kóstoljunk. A levest is kell úgyis, főleg, ha édesen szeretjük, mert van, aki egy kevés cukorral is ízesíti, sőt, van aki indokolatlanul sokkal.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!