Méghozzá gluténmentes tésztával, sőt, treff lisztből készülttel. A csirke pedig természetesen szép, sárga, tanyasi, mert annál finomabb nincs.
Ezúttal csirke combból készítettem a levest, mert annál együtt van minden, ami kell, csont, bőr és természetesen hús is. Lehet persze aprólékból vagy egész csirkéből is, döntsük el magunk, de a csirkemell filét ezúttal erősen ellenjavasolt.
Szépen megtisztítottam a húst – epiláltam, mostam – majd hideg(!) vízbe feltettem főni. A lehető legkisebbre tekertem a lángot a tűzhelyen, hiszen húslevesnél mindig az a cél, hogy nagyon lassan készüljön el, így jönnek ki belőle az ízek. Ehhez kell legalább 3-4 óra, de az se baj, ha még több.
Egy idő után a levesünk törvényszerűen habozni kezd. Ez nem szép, de legalább csúnya, szürke és riasztó. Ne aggódjunk, pont így kell történnie. Fogjunk egy nagyon sűrű szűrőt és szépen, óvatosan horgásszuk le róla ezt a kifejezetten unszimpatikus habot. Többször is, egészen pontosan annyiszor, ahányszor csak kell, egyszer majd megáll a folyamat, hinni kell benne és megtörténik (az önsegítő könyvek is ilyenekkel vannak tele és mennyit eladnak belőlük.)
Ha már a levesünk habtalan, mehet bele egy szép, nagy fej mosott, de hámozatlan vöröshagyma (a héjára is szükségünk van, szín és íz okán, szóval ki ne dobjuk!) illetve só és fűszerek. Én szoktam beletenni egy kis ételízesítőt – nem baj, ha házilag szárított – borsot, szerecsendiót és gyömbért.
Ezen a ponton adjuk hozzá a hámozott és felvágott zöldségek is, ha nem is az összest, legalábbis én két részletbe szoktam: az elején kerül bele a fokhagyma, a karalábé, a fehér- és a sárgarépa, amikor pedig már félkész a leves, akkor adom hozzá a zellert, egy kis cikk kelkáposztát (vagy néhány kelbimbót), illetve a karfiolt. Nekem így lesz tökéletes, de persze a zöldség válogatás is egyéni ízlés kérdése.
Mivel mi szeretjük a petrezselyem zöldjét is, ezért a végén azt is szórok bele. Egészbe is beledobható és a végén igény szerint kihorgászható, ez is választás kérdése, de a lényeg, hogy a petrezselyemnek pár perc főzési idő több, mint elegendő. Na, meg az is fontos, hogy ne kék spárgával átkötött zöldet tegyünk bele, mert úgy járunk mint Brigitte Jones (kék lett a levese).
Fontos, hogy végig ezen a nagyon alacsony hőfokon készüljön az étel, itt most egyáltalán nem jó, ha bugyogva fő, mert akkor egyrészt túl hamar készül el és nem jönnek ki az ízek, másrészt pedig zavaros lesz.
Amíg a levesünk teszi a dolgát, bőven van időnk elkészíteni a bele való tésztát. Én most Natvia Mix per Pasta nevű keveréket használtam alapnak, a hátulján található recept szerint elkészítve. 250 g liszthez 3 tojás, 20 g olaj, 30-40 g víz és 5 g só kellett (én ezt az adagot most harmadoltam). Összegyúrtam, majd a kedvenc kis tésztakészítő gépemmel formáztam a következőképpen: először a legvastagabb beállítással nyújtottam a tésztát, majd szépen egyre vékonyabbal, végül a cérnametélt vágón engedtem át.
Forrásban lévő sós vízben megfőztem, leszűrtem, leöblítettem és félreraktam a leves elkészüléséig.
Hosszú órák teltek el így, de egyszer csak tényleg kész lett. Ezen a ponton vagy kiszedjük belőle a húst és a zöldségeket, majd újabb szűrőn átszűrjük, hogy tényleg tökéletesen tiszta legyen – én ezt tettem – vagy pedig nem variálunk, tálaljuk és kész. Akárhogy is döntünk, egy finom húsleves maga a csodálatos, forró, illatokkal és ízekkel teli élmény.