Csomó a mellben

Csomó a mellben
Illusztráció

Ijesztő tud lenni, aki tapasztalt már ilyet, az pontosan tudja. Nos, tavasszal én is megtapasztaltam, gondoltam leírom, hogy mi történt, hátha valakinek hasznos lehet.

Sokszor olvastam már az önvizsgálat fontosságát, időnként próbálkoztam is vele, de valahogy sosem tudtam igazán, hogy mit kell figyelni. A női mell szövetekkel teli, laikusként nehéz eldönteni, hogy minden oké vagy sem. Bevallom, egy idő után éppen ezért találtam feleslegesnek az egészet, mondván úgysem jönnék rá, ha valami gond lenne. Pedig igen, ha van ott valami, még laikusként is észrevesszük. Ez az egyik fő tanulsága ennek az írásnak, tényleg érdemes „önellenőrizni”.



Amikor kitapintottam egy fájdalmas csomót a frász jött rám. Nem csak azért, mert egy kedves barátnőm nem is olyan régen esett át a mellrákon – és bizony gyakran olvasgatom az eredetileg klimax témájúnak induló BLOGJÁT a témában, ahol az is kiderül, hogy nála sem tünet, sem családi előzmény nem volt – hanem azért is, mert az ember ilyenkor nyilván a legrosszabbra gondol. Első rémületemben felhívtam a nőgyógyászomat, aki véletlenül eleresztett egy „ajajjt” mielőtt mondta, hogy azonnal keressem fel a sebészetet, onnan indul egy ilyen kivizsgálás. Ezt sem tudtam.

Másnap reggel a körzetes szakrendelő sebésze megerősítette, hogy igen, ilyenkor hozzá kell menni (még akkor is furcsállottam). Kitapintotta a borsónyi csomót, amit én is, úgyhogy írt egy beutalót ultrahangra. Nézzék meg, ha egyértelmű a dolog, akkor egyértelmű, ha nem tudni mi az, akkor készüljek fel egy biopsziára, azaz mintavételre, amit egy injekciós tűvel fognak elvégezni. Ennek a gondolatára is a frász kerülgetett, ráadásul tavasszal annyi minden más – rossz – dolog történt velem/körülöttem, hogy gondolatban máris a kardomba dőltem. Pont ez hiányzott még.

Illusztráció

Otthonról felhívtam a szakrendelőt, hogy időpontot kérjek. A hölgy nagy örömmel közölte, hogy hamar tud adni, „biztos lemondás volt” így június elejére be tud írni. Április volt, ráadásul nem is a vége… Átbeszéltük itthon a dolgokat, és arra jutottunk, hogy magánorvost keresünk, nem jó várni ezzel. Ha gond van, igenis számít az idő. Felhívtam egy helyi magán ultrahang rendelőt, ahol hamar kiderült, hogy nem úgy van az, hogy bárhol csinálnak ilyet, ehhez bizony emlő specialista kell, csak ők diagnosztizálhatnak. Keresgéltem tovább, de mindenhol azt a választ kaptam, hogy nem csinálnak ilyet, illetve az egyik helyen igen, de „csak 35 éves korig”. Idén voltam 42.

Végül találtam egy rendelőt a 18. kerületben, ahol volt specialista és egy héten belül időpont is. Elmentem oda. A hölgy megvizsgált, de nem talált semmit. Még azt a csomót sem, amit kézzel ki lehetett tapintani… Első körben megnyugodtam, de mivel én továbbra is határozottan éreztem, és ha célirányosan rányomtam, még fájt is, ezért újra feltámadt bennem a kétség. Még akkor is, ha mindenhol azt hallottam, hogy ha fáj, az jó, a mellrák legtöbb fajtája egyáltalán nem fájdalmas.



Találtam egy klinikát, amit nem szeretnék direkt reklámozni (de annyit elárulok, hogy egy fővároson áthaladó folyóról kapta a nevét és a Boráros térhez közel van). Itt komplex emlőszűrést végeznek, amiben van mammográfia, emlő ultrahang és tapintásos vizsgálat. Nem olcsó, de tudtam, hogy ők jók, a már említett barátnőm mellrákját is itt diagnosztizálták nagyon profi módon.

Kabala macimmal a táskámban mentem először a mammográfiára – amin még soha nem voltam korábban – de szerencsére az egyáltalán nem volt fájdalmas, bár állítólag van, ahol úgy csinálják, hogy az. Utána találkoztam a doktornővel, aki azonnal kitapintott a csomót, majd megnézte ultrahangon is. Ott még kettőt talált, azaz összesen hármat. Milyen érdekes, hogy a másik helyen meg egyet sem, ugye? Sőt az is érdekes volt a számomra, hogy ezeket a csomókat a mammográfia sem hozta le.

Szerencsére a doktornő egyből jelezte, hogy jóindulatú cisztának tűnnek, de azért nem volt teljesen egyértelmű. Biopsziát javasolt, méghozzá nagyon határozottan és leginkább azonnal. Kétféle verziót vázolt fel: egy vékony tűset, ahol nem kell érzéstelenítés (hiszen az érzéstelenítést is pont ilyen vékony tűvel adná be), illetve egy vastagabb tűs verziót, ami előtte érzéstelenítést igényel.  Végül a vékony tűs változatnál maradtunk, úgy ítélte meg, hogy esetemben az is elég lesz.

Hamar eldöntöttem azt is, hogy csináljuk meg akkor és ott. Egyrészt kétgyerekes anya vagyok, szeretném őket felnevelni akkor is, ha kiderül, hogy rosszindulatú daganataim vannak – minél előbb derül ki, annál nagyobb a túlélési esély – másrészt valószínűleg a férjem, és a barátnőm is a nyakamat vette volna, ha nemet mondok. A doktornő azt mondta, hogy kicsit fájni fog, ez vele jár, főleg, hogy meg kell mozgatnia a tűt miután beszúrta, hogy biztosan jó helyről, és biztosan elegendő anyag jöjjön a csomóból. Persze ultrahangon is figyeli közben a tű helyzetét.



Rettegtem, de meglepő módon kevésbé fájt, mint egy vérvétel. Lehet, hogy azért, mert a doktornő profi, nem tudom, de végül sikerült annyi mintát vennie, hogy elég legyen. Ronda, sűrű, barnás cuccot szívott fel, aminek ő nagyon örült, azt mondta, hogy ez is arra utal, hogy ezek ciszták, nem daganatok. Kb. 10 nap múlva eredmény, de ne nagyon izguljak, szerinte nem lesz gond. Igyekeztem nem nagyon izgulni…

Szerencsére végül a labor megerősítette, hogy ártalmatlan cisztáim vannak. Fél év múlva – éppen ma – kellette mennem kontrollra, ahol látszott, hogy a ciszták, nem nőnek (ami egyébként szintén nem jelentene baj, hiszen változhat a méretük anélkül, hogy bajt jeleznének), és mivel nem olyan típusúak, amik „rosszindulatúvá válhatnak” ezért nincs ok az aggodalomra: ettől kezdve elég évente megnézetnem őket. És meg is fogom most már egészen biztosan.

Évente, rendszeresen, ahogy másnak is ajánlott teljes emlőkontrollra mennie 40 éves kor felett. Erősen ajánlott – hogy hangsúlyozhatnám ezt még inkább NAGYON NAGYON..?! – méghozzá komplex szűrésre, hiszen ahogy olvashattátok, a mammográfia sem mindig mutat ki mindent! Igenis kell a komplex szűrés, a tapintásos vizsgálat és az ultrahang is. És az is nagyon fontos, hogy válogassátok meg a helyet, ahova mentek, mert ahogy olvashattátok, még egy privát rendelőben végzett vizsgálat sem minden esetben megbízható.

Rengeteg mellrákos nő, és bizony nem kevés mellrákos férfi is van kis hazánkban. Ezek a vizsgálatok már akkor fényt deríthetnek a rosszindulatú daganatra, ha egyáltalán nem tapinthatóak, ráadásul pont még ilyenkor lehet a legeredményesebben gyógyítani. Szánjatok rá időt, energiát – és ha van rá lehetőségetek, akkor pénzt is – és menjetek el. Fontos. És örüljetek, ha ezek a vizsgálatok negatívak.





Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..