Ez az a fajta étel, amit az ember nem eszik minden nap, inkább ünnepi fogás lehet egy különleges napon. Persze egy keddi nap is lehet ünnepi, ha valamiért azzá akarjuk tenni.
Hozzávalók:
kacsamell
pác (erre külön kitérek majd)
sárga héjú burgonya
füge
vörösborecet, balzsamecet vagy vörösbor
Én szeretem a kacsamellet több napig pácolni, de ma már léteznek gyors pácok is, amiknek elég 20 perc. Azzal csak annyi a dolgunk, hogy összekeverjük olajjal, rákenjük az adott húsra és nem sokkal utána már neki is láthatunk a sütésnek. Én most nem ilyet csináltam, hanem a kedvenc mustáros-borsos-majorannás pácomat, amibe pont ez a három alapanyag kell.
Akármelyiket is válasszuk, nem ezzel fogunk indítani, hanem a hús előkészítésével. Először is fontos, hogy a mellünk tökéletesen szőrtelen legyen. Illetve helyesbítenék: a kacsánk melle tollatlan. Ha nem az, akkor korrigáljunk, tépjük meg szerencsétlent. Ezt követően irdalni kell. Ez egyáltalán nem olyan komolyan dolog, mint ahogy hangzik, azt jelenti, hogy a kacsa bőrét, és az alatta lévő hájat először hosszába, aztán keresztbe vagdossuk végig, azaz kockázzuk fel. Figyeljünk rá, hogy egészen a húsáig hatoljunk a késsel, de magába a húsba már ne vágjunk bele. Ha kész vagyunk, jöhet a pácolás, 1-2 napig, vagy akár csak 20 percig. Jól masszírozzuk bele. Ha saját pácot készítünk és pláne több napig pácoljuk, a sót csak a sütés előtt tegyük rá, addig ne.
A sütést két helyen fogjuk végezni, először egy serpenyőben indítjuk el. Tegyük a forró serpenyőbe a melleket és süssük magas hőfokon, először bőrrel lefelé. Nem kell semmilyen zsiradékot tenni alá, pillanatokon belül nagyon sokat fog engedni magától is. Éppen ezt szerettük volna elérni. Gyorsan ropogós lesz – néhány perc alatt, úgyhogy fordítsuk át és süssük pár percig a másik oldalát is.
Aki szereti a rosé kacsamellet, az készítheti ezt az egészet alacsonyabb hőmérsékleten, majd ha kész, takarja le fóliával és negyedóra pihentetés után már tálalhatja is. Vagy pedig süsse át magas hőfokon, majd 10 percre tolja be a sütőbe 180 fokra, utána vegye ki és pihentesse negyedórát. A pihentetést ne akarjuk megúszni, attól lesz igazán jó a hús.
Én viszont kifejezetten irtózom a rosé kacsamelltől, meg az összes nyers – vagy annak látszó – hústól, helyette amolyan jól átsütve típusú nő vagyok. Éppen ezért, ha piros a kacsamell mindkét oldala, nem 10 percig fogom a sütőben sütni, hanem minimum fél óráig, de igazán akkor szerettem a legjobban, amikor alacsonyabb hőfokon (140 fok körül) sütögetem két órán keresztül. Akkor lett igazán puha belül és ropogós kívül. Amikor így készítettem, akkor az idő háromnegyedében volt fólia a húson, az utolsó negyedben vettem le róla és sütöttem ropogósra (ismét) a bőrét. Persze a negyedórás pihentetés mindegyik módszerre vonatkozik, így erre is.
Jöjjön a füge chutney elkészítése! Fügénként kb. egy púpos teáskanálnyi cukrot karamellizáljunk, ami annyiból áll, hogy egy serpenyőbe tegyük bele és kezdjük el melegíteni közepes, vagy annál kicsit kisebb hőfokon. Addig ne kevergessük, amíg a cukor fel nem olvad, ez néhány percet igénybe fog venni. Amikor ez megtörténik, akkor már keverjük, egészen addig, amíg kellemesen barna nem lesz. Nem, a fekete már nem barna, ha túlsütöttük, kezdjük előröl, különben keserű lesz. Ne süssük túl és kész, az a legegyszerűbb.
Amikor kész, dobjuk rá a kis kockákra vágott fügét és öntsünk rá gyümölcsönként kb. 25 ml-t az általunk választott hozzávalóból, ami lehet vörösbor, vörösborecet vagy balzsamecet. Főzzük össze pár percig. Egy kis vízzel elkevert keményítőt borítsunk bele az utolsó pillanatban, fügénként mondjuk fél kávéskanálnyit elég elkeverni kb. dupla annyi vízzel. (Ez így kevésnek tűnik, de nyilván nem egy fügét fogunk használni, csak ha már így kezdtem bele a mennyiségek leírásába, maradjunk is ennél.) Ezzel már csak keverjük át párszor, várjuk meg az első bugyogást, majd húzzuk le a tűzhelyről és mixerrel pépesítsük. Zúzhatjuk egészen simára, de hagyhatjuk kissé darabosra is, én ez utóbbira szavazok. Kóstoljuk meg, ha nem találjuk elég édesnek, ezt utólag is pótolhatjuk, cukorral, vagy mézzel is akár, ha pedig túl édes, löttyintsünk bele egy kevés vörösbor vagy balzsamecetet.
A steak burgonya elkészítése pofonegyszerű: alaposan mossuk meg a krumplit, majd hámozás nélkül vágjuk vastagabb cikkekre. Jól olajozzuk és fűszerezzük be, én többnyire csak sót, borsot és majorannát teszek rá, de más is lehet, pl. pirospaprikát, rozmaringot, kakukkfüvet, zsályát, de én ez utóbbi kettővel – finoman szólva – nem vagyok nagy barátságban. Ha kész, sütőpapírral bélelt tepsiben süssük ropogósra 180 fokon.
Amikor a krumpli kész, a kacsa kipihente magát, tálaljuk együtt az egészet a füge chutneyval és élvezzük a nem mindennapi ízek összhatását.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!