Gordon Ramsay útmutatásai szerint készítettem el ezt a lazac steaket. Az ő neve már nem először merült fel az oldalamon, ami nem meglepő, kedvelem a munkásságát, ráadásul engem a stílusa sem zavar.
Hozzávalók:
1 szelet bőrös lazac
só
bors
olívaolaj
Alig van hozzávaló, ugye? De pont ettől lesz isteni finom, így kijön a lazac saját, nagyon finom íze. Fura amúgy, mert régen nem is szerettem a lazacot, de újra és újra megkóstoltam és most már ott tartok, hogy amikor ebből ettem, csak sóhajtoztam, hogy te jó ég, ez isteni! Most már minden nap meg tudnám enni, főleg ebben a változatban.
Na, de sok a duma, írom, hogy kell elkészíteni Gordon szerint (és most már szerintem is). Először is fordítsuk a halat a bőrös részére, majd irdaljuk, azaz vagdossuk be egy kicsit csíkokban a bőrt ott, ahol a halnak vastagabb része van. Nem végig és nem mélyen, lásd a fotón. Ez megakadályozza, hogy a bőr sülése miatt a lazacszelet összeugorjon és egyenletesebben is sül meg. Ha készen van, sózzuk meg úgy – ezt az oldalát most még csak – hogy a repedésekbe is kerüljön, majd dörgöljünk bele egy kis olíva olajat.
Egy serpenyőbe öntsünk olajat, kb. fél-egy centi magasságban közepes hőfokon. Amikor forró, akkor tegyük bele a lazacot, bőrrel lefelé. Sózzuk meg a felül lévő – nem bőrös – oldalát is most már, illetve egy kicsit nyomjuk le, hogy a hal bőre alul szépen kilapuljon. Elég 5-10 másodpercig, utána már ne nyúlkáljunk hozzá. Most kezdjük el veszettül figyelni a hal oldalát, ott, ahol a legvastagabb. Látni lehet, hogy alul elkezd megváltozni a színe, ahogy sül, sokkal világosabb lesz. Ez a világosabb sáv idővel csúszik felfelé, amikor pedig már a 2/3 részéig ér, akkor óvatosan fordítsuk meg.
Süssük a másik oldalát is addig, amíg a másik oldal is teljesen megsül, azaz az oldalán láthatóan eltűnik az élénkebb, nyers szín. Kicsi meg is dönthetjük a serpenyőt, hogy a hal vastagabb fele még mélyebben álljon az olajban és így még egyenletesebb legyen a sülés. Amikor késznek nyilvánítjuk ezt az oldalt is, akkor még óvatosabban – akár két lapos fakanállal, vagy hasonlóval – forgassuk vissza úgy, hogy ismét a bőrös rész legyen alul. Hagyjuk egy percig újra sülni, ettől tényleg igazán ropogós lesz a bőr. Ha ez is meg van, már tálalhatjuk is. Isteni. De tényleg. Imádom.