Egy ízekkel és tápanyaggal teli leves, amiben minden van, ami kell: zöldségek, hús, tészta és a végén jól meglocsolhatjuk még tejföllel is. Természetesen glutén és laktózmentesen is elkészíthető, sőt, akár a húst is kihagyhatjuk belőle, ha szeretnénk (én nem fogom).
Hozzávalók:
lencse
füstölt hús
fokhagyma
vöröshagyma
só, bors, babér
tészta
sárgarépa
ecet
A lencsét nem szükséges úgy előáztatni, mint a szárazbabot, de ha szeretnénk, akár meg is tehetjük. Mivel enélkül is viszonylag hamar megfő, én csak mosni szoktam és átválogatni, mivel még a legjobb minőségűben is előfordulnak nem oda való dolgok (kavics, búza, apróbb rágcsálók – na jó, ez utóbbival még szerencsére nem találkoztam). Ráadásul ilyenkor egy kicsit Hamupipőkének érezhetem magam, bár kétségtelenül inkább a hintóval száguldozós részét gyakorolnám; kinek mi jut.
Ha a füstölt húsunk túl sós és/vagy kemény, akkor előző nap áztassuk be és utána kockázzuk fel, majd tegyük fel az áztatás nélküli lencsével egyszerre főni. Amennyiben előre áztattuk a lencsét, akkor először a húst főzzük kb. 20 percig és utána adjuk hozzá a lencsét.
A főzővízbe tegyünk borsot, sót – vigyázat, a füstölt hús is sós! – és babérlevelet. Ez utóbbit kicsit tördeljük meg, hogy még jobban kiadja az ízét. Tegyünk rá fedőt és időnként nézzünk rá. Ha már félkésznek gondoljuk, adjuk hozzá a hámozott, karikára vágott répát is. Tehetünk bele persze más leveszöldséget is, de én valamiért csak sárgarépát szoktam.
A levesbe szánt tésztát én mindig külön főzöm meg, soha nem a levesben, így teszek most is. Mivel mi gluténmentesen táplálkozunk, így most is ilyen tésztát választottam. Ha kedvem van, akkor készítek csipetkét is. Egyszerű: felütök egy tojást, villával felverve hozzákeverek egy kis sót, majd annyi lisztet gyúrok bele, hogy kemény legyen. Utána kézzel apró darabokat csípek ki belőle és ezt főzöm meg forró, sós vízben. Ha megfőtt, leszűröm, mint ahogy most, a kész tésztával is tettem.
Készítsük el a rántást is! Vörös és fokhagymát is használok hozzá, de van, aki csak ez utóbbit tesz bele. Én nagyjából ugyanannyit hámozok mind a kettőből, nagyságrendileg literenként egy közepes gerezd fokhagymát és ennek megfelelő vöröshagymát. Lehet reszelni vagy nagyon apróra vágni, ahogy jól esik. Egy kevés olajra dobom őket és egy ideig forgatom, sütögetem. Akkor jó, amikor a fokhagyma még nem piros, de már erőteljesen kiadja az illatát. Ilyenkor félrehúzom, szórok rá lisztet – esetemben: rizslisztet – és pirospaprikát. Összekeverem, majd fokozatosan felöntöm egy kevés – kb. fél dl – hideg vízzel.
A rántásom akkor öntöm a leveshez, amikor csaknem teljesen kész, ezzel együtt már csak kb. 5 percet főzöm. Ha ezen is túl vagyok, mehet bele egy kevés ecet, ami literenként mondjuk egy teáskanál szokott lenni nálam, de a legjobb, ha kóstoljuk és a saját ízlésünk szerint még adunk hozzá, ha úgy gondoljuk. Van aki ilyenkor szór bele egy csipet cukrot is, de a sárgarépa eleve édesíti az összképet és alapból meg van az a kis édes-savanyú hatás, amit én úgy szeretek.
Tálalásnál meg lehet locsolni tejföllel – szerintem nem csak lehet, de egyenesen kell is – és egy kis csípős paprika is sem rontja el a kapszaicin függők szerint.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!