Hogy miért nevezem így, arra az elkészítés során kitérek, de az egyik fő oka az, hogy a Női szeszély már foglalt volt. Igen, az is passzolt volna erre a kis édes, krémes, könnyed süteményre.
Hozzávalók a tésztához:
7 tojásfehérje
22 dkg cukor
15 dkg darált dió
Hozzávalók a krémhez:
0,5 liter tej
15 dkg rizsdara (nem gluténérzékenyeknek: búzadara)
egy csipet só
25 dkg vaj (ha nagyon vajasra szeretnénk, de lehet beletenni ennél jóval kevesebbet is, akár az ötödét is)
20 dkg porcukor
1 vaníliarúd kikapart belseje
egy kevés darált dió a szóráshoz
A tésztához verjük keményre a tojások fehérjét a cukorral (egyszer azt írta egy cukrász, valahol a neten, hogy mindig kis fokozaton, hosszabb ideig kell verni a fehérjét, akkor kevésbé esik sütés közben/után össze. Nem tudom mennyire van így, de ártani biztos nem árt.) Először csak a fehérjét verjük, aztán lassan, fokozatosan adagoljuk a cukrot. Ha olyan kemény, hogy a fejünk felé fordíthatjuk a tálat és nem borul az egész hóbelevanc a fejünkre, akkor jó. Ezen a ponton keverjük hozzá óvatosan a diót, amit darálás előtt egy kissé meg is piríthatunk, akkor még erősebb lesz az íze. Már el is készültünk, csak sütni kell, méghozzá 170 fokon, sütőpapírral bélelt tepsiben. Akkor sült át, ha elkezd pirulni, ami lapos tepsiben kb. 20 perc. A tepsi méretéről még írok, olvassátok el azt is, fontos lehet!
Ezen a ponton viszont leírom, hogy miért kapta ezt a nevet: azért, mert a rutintalanok összedobták minden gond nélkül, majd ódákat zengtek róla, viszont volt, akinek mégsem sikerült. Az okára már valószínűleg rájöttünk: a legbiztosabbra sikert úgy érhetjük el, ha jó nagy, sütő méretű (35*35 cm) – sütőpapírral bélelt – tepsibe terítjük szét a tésztát.
Akik elvéreztek ennél a receptnél, azok mind kisebb, de széles peremű tepsibe sütötték, ezt próbálták megfelelően átsütni, majd négy lapra vágni. Mi csináljuk máshogy! Tegyük inkább nagy – én teljes sütő méretűbe terítettem – lapos tepsibe és csak két lapra vágjuk, írom is, hogyan: ha teljesen kihűlt, vágjuk először keresztbe ketté, majd ezt a két lapot vágjuk két-két lapra. Az így létrejött négy – fél-fél tepsi méretű – lapot fogjuk megtölteni. Kissé ragacsos és olajos lesz, hiszen ez olyan, mint egy gazdagon dióval – és ezáltal dióolajjal – sült “habcsók”; érintésre is más, mint mondjuk egy piskóta tészta.
A krémhez a keverjük össze a tejet, a darát, a vaníliát és a sót, majd alacsony hőmérsékleten kezdjük el főzni. Én fakanál helyett kézi habverővel szoktam közben kavargatni, így sosem lesz csomós. Amikor jól besűrűsödik, akkor elkészültünk; hagyjuk előbb szoba hőmérsékleten kihűlni, majd egy időre tegyük hűtőbe is.
A vajat porcukorral keverjük ki, majd adjuk hozzá a tejbedarához és keverjük ki alaposan. Osszuk négyfelé, kenjük meg vele a lapokat, majd a tetejét is, amit végül szórjunk meg darált dióval. Tegyük hűtőbe legalább 3-4 órára, hogy kellőképpen összeálljon, és szépen szeletelhető legyen. Ha minden jól ment, akkor egy nagyon, NAGYON finom és mutatós süteményt kapunk, ami akár egy ünnepi asztal éke is lehet.
Ha pedig tetszett a recept, gyere velem a Ceruzabab facebook oldalára is, katt IDE!