Azt se tudtam, hogy eszik vagy isszák, de többen mondták már, hogy nagyon finom. Nem is láttam árulni sehol, igazi, hogy nem is nagyon kerestem. De most, hirtelen pont ránéztem a piacon, ő pedig visszanézett, és… Na jó, ez hülyeség. Csak megvettem és kész.
Hozzávalók:
mángold
fokhagyma
só, bors
olaj (vagy valamilyen más zsiradék, akár vaj is)
Azzal indítunk, hogy meg kell mosni a mángold leveleket. Van zöld, meg bordós színű is, én vegyesen vettem a piacon a nénitől. Azt mondta, hogy a szárát pucoljam is meg kissé úgy, hogy a végén húzzam le az erősebb szálakat. Nem tudom ezt hogy mondani, de próbáltam lefotózni. Kicsit megvágni a végét, és végig húzni, hogy a szálak lejöjjenek. Nem tudom volt-e bármi értelme, mert tuti maradt rajta, de egyáltalán nem volt kemény, nem is érződött elkészítés után. Mindegy, megcsináltam. Ja, és persze utána fel is daraboltam.
Fogjunk némi fokhagymát – ahogy szokták mondani: ízlés szerint – hámozzuk meg, és karikázzuk fel. Aztán egy hőálló edénybe tegyünk valamilyen zsiradékot, dobjuk bele a fokhagymát és süssük addig, amíg nagyon halvány pirulásnak indul. Ne süssük túl, mert keserű lesz.
Dobjuk rá a mángold darabokat, sózzuk, borsozzuk és egy kevés vizet is öntsünk alá. Mehet rá a fedő, alacsony hőfokon párolódjon. Nem kell neki sok idő, de biztos függ a levelek vastagságától is. Szerintem kb. 5 perc alatt elkészült. Közben persze időnként keverjünk is rajta, ha meg elkezdene lesülni, de még kemény, kis vizet zuttyintsunk még alá. Ha puha, el is készültünk. Nagyon finom, de tényleg. Pedig féltem tőle, hogy fura íze lesz, de kicsit sem fura. És nekem nem is spenótszerű. Franc tudja mihez hasonlít, de nagyon nem tolakodó ízű, kifejezetten kellemes.