Ez a mézeskalács nagyon könnyű, szinte légies és omlósan puha már rögtön sütés után.
Hozzávalók:
400 g Nutri Free Mix per Dolci liszt
150 g méz
80 g porcukor
100 g vaj
2 csapott kiskanál sütőpor
1 db tojás + 1 db tojássárgája
reszelt/őrölt gyömbér, fahéj, szegfűszeg, vanília, citromhéj (vagy mézeskalács fűszerkeverék)
Először a puha vajat kell mézzel összekeverni, majd mehet hozzá az összes többi hozzávaló; ne bonyolítsuk túl. Nekem egy nagyon lágy tészta lett belőle – elég rendesen elolvadt a vaj menet közben – amitől őszintén szólva kissé meg is ijedtem, mondván mi lesz ebből…?!
Betettem a hűtőbe késő délután, kivettem másnap délelőtt, addigra tökéletesen összeállt a tészta, sőt, most meg először túl keménynek tűnt… Mindig van valami bajom, ugye?
Szerencsére nem sokáig, mert ahogy elkezdtem nyújtani már tökéletes lett, kicsit rizslisztet szórtam alá, meg fölé is, így nagyszerűen formázható volt, kifejezetten könnyen lehetett vele dolgozni.
Kiszaggattam, majd sütőpapírral bélelt tepsibe pakolásztam – legalább 2 cm-re egymástól, nehogy összesüljenek – és 180 fokon, kb. 10 perc alatt készre sütöttem. Azt vettem észre, hogy a mézeskalács kevésbé reped meg, ha a sütő alsó részén sütjük. Nem legalul, hanem eggyel feljebb, tehát kb. a sütő utolsó kétharmad részében. Ott nekem tükörsima, de amikor felülre tettem volt, hogy berepedezett. Figyeljünk rá, mert a mézeskalács hajlamos egyik pillanatról a másikra túlsülni! A másik, amire figyeljünk, hogy forrón ne pakolásszuk sehova, mert a (mentes) mézeskalácsok sajátossága, hogy ha forrón piszkáljuk, hajlamosak elemeire hullani. Tegyük félre, várjuk meg, amíg kihűl, utána már bátra tapogathatjuk.
A maradék tojásfehérje tökéletesen elég volt ahhoz, hogy nagyon egyszerű írókát – azaz díszítő cukormázat – készítsek belőle. Ehhez nem kellett semmi más, csak egy halom porcukor, amit fokozatosan és alaposan hozzákevertem, amíg a kellő sűrűséget el nem érte. Ehhez persze lehet pakolni mindenféle aromákat, citromlevet, ételfestéket is, de csak így, két hozzávalóval is tökéletes lesz. Tegyük levágott végű – vastagabb – zacskóba, vagy profibb kinyomóba és már lehet is díszíteni! Tojás nélkül is lehet mázat készíteni, ehhez citromlé és porcukor kell csak. Keverjük kis és már mehet is!
Nálunk ez a két fiam feladata volt, ők élték ki rajta a kreativitásukat, hogy finoman fogalmazzam meg a vidám és – mondjuk úgy – némi felfordulással járó ténykedésüket. Fotót nem engedtek magukról feltölteni, így ezt inkább a kedves blog olvasóim fantáziájára bízom.
Ahogy írtam, ez a mézeskalács légiesen könnyű típus, aki viszont a testesebb (de ugyanúgy puha) változatot keresi, ami jobban hasonlít az eredeti, búzás verzióra is, próbálja ki ezt a receptet: KATT IDE
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!