Ez a nudli természetesen gluténmentes, de mivel ezúttal egyszerű alapanyaggal szerettem volna dolgozni, így a rizslisztet és burgonyapelyhet választottam ahhoz, hogy elkészítsem gyerekkorom egyik kedvence ételét. Már pici koromban aktívan részt vettem a kivitelezésében, sőt nagyon szerettem játszani is vele, méghozzá sasos játékot. Nem volt túl bonyolult, a tányér felett cikáztam a villával, mint egy vadászó ragadozó madár a mező felett, közben azt óbégattam, hogy „repül a sas, repül a sas, lecsap a sas!” és persze ilyenkor lecsaptam egy-egy nudlira, majd jól felfaltam.
Nem tudom mennyire voltam idegesítő, mindenesetre én jól szórakoztam és – szerencsére – valamiért csak a nudlinál adtam elő ezt a műsorszámot. Azóta is mindig eszembe jut, ha ezt készítek, néha még nosztalgikus vadászatokat is rendezek hozzá. Igen, így negyven pluszosan is…
Hozzávalók:
150 g burgonyapehely
150 g rizsliszt
2 tojás
3 dl víz
1 tk só
1 ek olaj
Ahogy már a burgonyás lángosnál, itt is burgonyapehellyel dolgozom főtt krumpli helyett azért, mert így sokkal egyszerűbb és gyorsabb. Hívhatjuk lustaságnak is, de nevezzük inkább praktikusnak. Mennyivel szebben hangzik, ugye?
A nudli elkészítéséhez gyúrjuk össze az alapanyagokat, ami először fura pürének fog kinézni, aztán amikor a pehely megszívja magát, kialakul egy klassz, burgonyás tészta – várjunk kb 3-5 percet, hogy pihenjen – ez már végre hasonlít ahhoz, amilyennek eredetileg elképzeltük. Sőt, pont olyan.
Amikor ezt észleljük, akkor nyújtsunk belőle hosszú, vékony kígyókat, daraboljuk fel, és ha van hozzá energiánk, akkor egyenként még hengergessük meg őket a tenyerünkkel, hogy még pofásabban nézzenek ki. Mivel nekem most segített az egyik fiam, így volt hengergetés is.
Jut eszembe, ebből a tésztából készíthetünk gombócot is, amit nem csak szilvával, barackkal és egyéb gyümölcsökkel tölthetünk, hanem bizony hússal is, pl. hortobágyi húsos gombócként.
Forraljunk vizet, tegyünk bele egy kevés sót, és amikor már bugyog, szórjuk bele a nudlikat. Először lesüllyednek, majd szépen, egymás után feljönnek a víz tetejére. Én ilyenkor még várni szoktam kb. 2-3 percet és csak utána szűröm le, az a biztos.
Ha kész van, simán megszórhatjuk mákos cukorral, vagy piríthatunk rá zsemlemorzsát és lekvárral is ehetjük. Én mind a kettőt szeretem, ráadásul mind a kettő jól vadászható. Ja, és ebből a tésztából gnocchit is lehet készíteni, méghozzá ÍGY.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!