Én most gluténmentes sörben pácoltam, mert nálunk a sima tiltólistán van, de persze nem gluténérzékenyek használhatnak hozzá hagyományosat is. Ezt az ételt pácolni kell, ezért már két nappal a sütés előtt igényel egy kevés időráfordítást. Aztán másnap is egy keveset, majd harmadnap is, amikor sütjük. Ez így soknak hangzik, de nem az, tényleg csak rövid időt kell vele foglalkoznunk minden egyes alkalommal.
Először is vegyünk meg egy nyers csülköt, ehhez most ne füstöltet válasszunk. Kicsit itt-ott szúrjunk át rajta késsel, erre azért van szükség, hogy a pác mindenhol alaposan át tudja járni. A kedvenc zúzott fokhagymás-mustáros keverékemet kentem rá, amiben még volt némi bors, kömény és majoranna is, de természetesen más, hozzáillő pácot is alkalmazhatunk, némi olajjal összekeverve.
Jól kenegessük meg vele, és a késsel szúrt apró lyukakba is próbáljuk meg beletömködni. Zárt edénybe tegyük hűtőbe egy egész napra, hogy szépen összeérjenek az ízek. Másnap vegyük elő, locsoljuk meg a választott sörrel és ismét egy napra hagyjuk magára. Ha nagyon jó fejek akarunk lenni, időnként forgassuk is át, hogy tényleg minden oldala kellőképpen ázhasson a most már sörös-fűszeres keverékben.
Másnap sózzuk meg a csülköt minden oldalán – a pácba nem tettem sót – majd egy szalonnákkal szépen kiteregetett sütőformába helyezzük. (Sőt, én a szalonnával még az edény falát is jól körbekenegettem.) Öntsük rá a páclé felét, majd takarjuk le és 2 órán keresztül hagyjuk 175 fokos sütőben párolódni.
Ha eltelt a két óra, vegyük le a takarást, fordítsuk meg a csülköt, hogy a teteje legyen alul és most már fedetlenül süssük tovább. Időnként nézzünk rá, locsolgassuk a maradék páclével, és amikor már elkezd pirulni, forgassuk meg ismét. Amikor a másik oldal is pirul, akkor tegyünk mellé negyedekre vágott lila hagymát – azt is locsoljuk meg a hús körül összegyűlt szafttal – és süssük teljesen készre. Mennyei eledel.