Akárhonnan is nézzük, ez tényleg édes-savanyú mártás a javából, csak éppen nem kínai módra. Készíthetjük egyszerűen és gyorsan fagyasztott sóskából, vagy frissből macerásabban, de jobb ízhatással. Én most ez utóbbi verziót választottam.
Hozzávalók:
0,5 kg sóska
1 dl habtejszín
1 ek liszt
só
cukor
Szépíthetjük, ahogy akarjuk, de sóskaleveleket mosni hosszú és unalmas folyamat. Ráadásul nem csak egyenként kell öblögetni a kis leveleket, hanem még a belső eret is ki kell tépkedni belőle, főleg a nagyobb példányoknál. Fél kiló sóska nem is tudom hány tucat levélből áll, ráadásul ebből kb. négy-öt adag sóskát kapunk csak, viszont tény, hogy a frissből sokkal ízletesebb a mártás, mint a fagyasztottból. Néha vállaljuk be tehát a macerát, ha nem is minden alkalommal, legalábbis én ezt javaslom.
Ha megküzdöttünk a tisztítás folyamatával, akkor túl vagyunk a nehezén és már csak egy kevés olajjal meglöttyintett lábasba tegyük. Döbbenetesen gyorsan fog a térfogata a töredékére csökkenni, ahogy az a képeken is látszódik. Persze ha fagyasztott sóskát veszünk, akkor a helyzet egészen más, az már eleve akkora, amekkora, egy szép, zöld tömb. Azt is tegyük olajra.
Adjunk hozzá annyi vizet, amennyi összeesett állapotában éppen ellepi, majd fedjük le, néha keverjük át és ha friss levelekkel dolgozunk, akkor ahogy látjuk, hogy az összes levél színe zöldről barnászöldre változik – látványos lesz ez a változás is – akkor néhány percre rá már neki is eshetünk a rúdmixerrel. Zúzzuk pépessé, közben – hogy leegyszerűsítsük a helyzetet – már bele is szórhatjuk a lisztet – esetemben: gluténmentes rizslisztet.
Ez azért lesz jó nekünk, mert nem kell külön foglalkoznunk a habarással, meg a csomókkal, a gép azonnal szépen szétveri és selymesen elkeveri benne. Sőt, mivel forró étellel dolgozunk, már keverés közben elkezd besűrűsödni. Ettől függetlenül tegyük vissza főni, és néhány perc rotyogás után öntsük rá a folyékony habtejszínt is (sokkal jobb, mint az, amit főzőtejszínként árulnak.)
Már csak ízesítenünk kell egy kevés sóval és bizony elég nagy mennyiségű cukorra. Mehet persze bele édesítő is, de ahhoz, hogy mérsékeljük az eredendően erőteljes savasságát, tényleg sok édes ízt kell mellétennünk. Kóstoljuk, sózzuk, cukrozzuk újra, ha kell, de a tejszínnel már ne sokat forraljuk, egy perc is elég. Az ízesítést már a főzés után is folytathatjuk, akkor is bőven van időnk erre, ha már félrehúztuk.
Amikor úgy találjuk, hogy végre elég bele minden, akkor táljuk kedvünk szerint például főtt vagy sült krumplival, adhatunk hozzá húst, vagy tojást is akár.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!