Gluténmentes grízes mézes krémes

Gluténmentes grízes mézes krémes

Imádom a mézes krémest is, és a grízes krémest is, ezért olyan verziót készítettem, ami ezt a kettőt egyesíti. Persze a gluténmentesség érdekében itt a hagyományos gríz, azaz búzadara helyett rizsdarát használtam. Imádom. A családom is.

Hozzávalók a tésztához:

480 g liszt (én most Nutri Free Mix per Dolci és Schar B keverékét használtam 3:1 arányban)
15 g útifűmaghéj
15 g tápióka keményítő
100 g vaj
120 g cukor
110 g tejföl
80 g méz
2 db tojás
1 teáskanál szódabikarbóna
1 csipet só

Hozzávalók a krémhez:

780 ml tej
250 g rizsdara (szerintem ezzel helyettesíthető a legjobban a búzadara)
1 csipet só
200-300 g cukor (200-nál kóstoljunk és tegyünk még, ha édesebben szeretjük)
vanília (aroma/kivonat/vanília rúd kikapart belseje)
100-200 g vaj (attól függően, hogy mennyire vajasan szeretjük (én 100-at raktam))

Tetejére:

Csokoládé, vagy marcipán (marcipán alá kell egy kevés vaj, porcukorral összekeverve)



Beszéljünk egy kicsit az útifűmaghéjról, és a tápióka keményítőről. Egyik sem elengedhetetlen a recepthez, de mind a kettő nagyon jót tesz neki. Míg az útifűmaghéjtól rugalmasabb, könnyebben kezelhetőbb lesz a tészta, a tápiókától puhább. Ha mégsem szeretnénk használni, akkor helyette tegyünk lisztet (a tápiókából ugyanakkora mennyiséget, az útifűmag mennyiségének viszont a dupláját).

Na, akkor induljon az elkészítési folyamat leírása! Először a száraz anyagokat kell a hideg(!) vajjal összedolgozni. Ha van ehhez aprítógépünk, akkor használjuk: tegyünk a lisztből egy nagy adagot a gépbe, hozzá mehet a vaj és dolgozzuk össze. Ez azért jó, mert nem olvad fel a vaj a kezünk melegétől. Ha nincs ilyenünk, marad a kezünk, de akkor morzsoljuk össze a lehető leggyorsabban. Amikor az összes száraz hozzávalót eldolgoztuk a vajjal, akkor mehet bele az összes többi. Mivel én állati sűrű mézzel dolgoztam, ezért azt előtte kicsit megmikróztam (milyen szép szó, ugye? Nem, igazából kicsit sem, de most már marad, fogadjátok el.)



A tésztát nem könnyű összedolgozni, de idővel összeáll. Ha ez megtörténik, vágjunk ki két akkora sütőpapírt, amekkora a legnagyobb tepsink hátuljának a mérete. Én sütőméretű tepsikkel dolgoztam, ami azért elég macerás, mivel állati vékonyra kellett nyújtani. Nem volt egyszerű, de pont ezért eleve a sütőpapíron nyújtottam, így meg van a méret, és már nem is kell átpakolni sehova. Nem is nagyon lehetne, annyira vékony. Amikor mind a kettő meg van, mehet sütőpapírostul a fejjel lefele fordított tepsi hátuljára. Süssük 180 fokon nagyjából 10 percig. Figyelni kell, mert hamar képes megégni, és persze minél vékonyabb, annál gyorsabban elkészül. Amikor szép színe lesz, akkor jó. Ha elkészült, vegyük ki és még melegen vágjuk ketté, hogy összesen négy lapot kapjunk.

Készítsük el a krémet! Mérjük ki egy lábasba a cuccokat (kivéve a vajat) és kezdjük el főzni. Folyamatosan kevergetni kell, különben leragad, csomósodik, meg minden baja lesz szerencsétlen párának. Amikor úgy gondoljuk, hogy már elég sűrű, vegyük le a tűzhelyről és adjuk hozzá még forrón a felkockázott vajat. Vannak, akik félnek ettől, mert melegen “beikrásodhat”. Nekem ilyen még soha az életben nem történt, mindig kifejezetten selymes krémet kaptam, soha nem csapódott ki még a vaj. Talán a vaj minőségétől függ? Vagy ha margarint használ valaki? Nem tudom. De ha ettől tartunk, akkor várjuk meg, amíg kihűl a krém, és robotgéppel keverjük hozzá a szobahőmérsékleten megpuhult vajat. Kóstoljuk: ha nem elég édes, akkor még adjunk hozzá cukrot (ha már hideg a krém, akkor porcukrot, melegen mehet a kristály, és persze édesítővel is dolgozhatunk.)

Amikor meg van a négy lap, meg a krém, kezdjük el összerakni. Ezt én úgy csináltam, hogy a legsimábbnak tűnő lapon kívül mind a hármat bekentem a krémmel (kéretik egyenlően elosztani), majd összepakoltam. A tetejére ment a “kenetlen”. Arra nálam az egyik felére olvasztott csoki ment (egy kortynyi olajjal összemelegítve), a másikra pedig marcipán. A marcipán alá ilyenkor illik kenni egy kevés habosra kevert vajas-porcukrot is, egyrészt, hogy valamire rá tudjon tapadni, másrészt így nem “olvad el” a hűtőben. Hűtőzni pedig azt kell, méghozzá legalább fél-egy napot, mielőtt felvágnánk, hogy a krém megpuhítsa a tésztát. Utána már szelhetjük és ehetjük is!





Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .