Vörös bársony (red velvet) marcipán torta

Vörös bársony (red velvet) marcipán torta

Két csodát próbáltam ötvözni, ami úgy tűnik, hogy nagyon jó ötletnek bizonyult. Tényleg isteni finom lett a végeredmény, amit végül a kisebb fiam kapott a 12. születésnapjára. Mivel imádja a karamellt és a toffifeet is, ezért a díszítésnél ezt is figyelembe vettem.




Hozzávalók a tésztához:

400 g liszt (gluténmentes változatnál például Schar C vagy Nutri Free Mix per Dolci)
kb. 2 evőkanál cukrozatlan kakaó por (túl soktól túl barna lesz, túl kevéstől rózsaszínes, nézni kell a mennyiséget kevergetés közben, kakaó por függő is a színe)
5 g szódabikarbóna
1 csipet só
115 g szobahőmérsékleten lágyított vaj
300 g porcukor
2 tojás
250 ml olaj
1 tk ecet

2 tk vanília kivonat vagy aroma
250 ml szobahőmérsékletű író
2 evőkanál vörös ételfesték (festékfüggő, akár a duplájára is szükség lehet – állítólag a por jobb, mint a folyékony állag)

Hozzávalók a krémhez:

400 g mascarpone
300 ml habtejszín
2 teáskanál vanília kivonat/aroma
porcukor (100-120 g körül, de jobb, ha kóstoljuk és beállítjuk a saját ízlésvilágunkra)
2 teáskanál mandula kivonat (vagy aroma, vagy likőr)
1 zacskó (10 g) őrölt zselatin (pl. dr Oetker őrölt zselatin )
4 evőkanál víz

Hozzávalók a vajkrémhez, amivel a tortát bekenjük:

100 g vaj
100 g porcukor

Hozzávalók a bevonathoz:

sok-sok marcipán: akár egy kiló is, de 400 g minimum




Az süteményalapom a Receptineats oldalon található Red Velvet Cake átirata. Kicsit variáltam a tésztán is, de a krém és a bevonat nálam már egészen más. De akkor csapjunk is bele! Melegítsük a sütőt 180 fokra, illetve a kerek (23 cm átmérőjű) tortaformát kenjük ki olajjal (vagy tegyünk az aljára sütőpapírt, ahogy én tettem). A torta száraz hozzávalóit (liszt, kakaó por, só, szódabikarbóna) szitáljuk egy tálba.

Egy másik tálba keverjük össze – ha lehet valami elektromos kütyivel – a vajat és a cukrot (eleinte úgy néz ki, mint az ázott homok, de 1-2 perc után szép krémmé áll össze), majd adjuk hozzá fokozatosan a villával kissé kikevert tojásokat, majd az olajat, az ecetet, a vaníliát, a langyos írót és az ételfestéket. Keverjük, amíg szép, sima nem lesz. Ha ez is meg van, mehet bele a lisztes cucc is. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy ezt már ne keverjük túl, mert az állítólag nem tesz jót neki. Inkább szépen, nagy vonalakban, ha egy-két csomó akad benne, kisebb baj, sütésnél úgysem fog már látszani (legalábbis több külföldi oldalon ezt írják.)




Öntsük át a késznek nyilvánított nyers sütitésztát a formába, és süssük nagyjából 30 percig (a leírások szerint eddig, de nekem legalább háromnegyed óra volt – persze sütőtől is függhet a dolog). Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy mikor készült el, toljunk a bele egy tűt vagy hurkapálcát: ha ráragad a massza, akkor még nem jó. Miután arra jutottunk, hogy elkészült, vegyük ki, de hagyjuk még 10 percig a formában és csak utána vegyük ki belőle. Amikor teljesen kihűlt, akkor jöhet a töltés.

Keverjük össze a mascarponét egy tálban a vaníliával, és a mandula kivonattal. A zselatint tegyük 4 evőkanál vízbe, hagyjuk kicsit megduzzadni. Addig is melegítsünk fel (ne forraljuk, de azért legyen tényleg meleg) 100 ml habtejszínt. A zselatinos vizet melegítsük fel (ennél még inkább figyeljünk, hogy ne forrjon fel!) mikróban vagy egy kis edényben, majd öntsük a meleg tejszínbe és keverjük el. Tegyük félre egy kicsit, mondjuk addig, amíg a maradék tejszínt felverjük.




Egy kis instrukció a tejszín felveréséhez: habbá verés előtt legyen hideg. Ez fontos, sőt, akár a tálat is betehetjük előtte a hűtőbe, amiben felverjük, úgy még tutibb a dolog. Először alacsony fokozaton kezdjük el (nyilván gépi erőre gondolok) felverni, de úgy 10 másodperc után kapcsoljuk a legnagyobb fokozatra. A habtejszín túlverhető! Ha elkezd csomósodni, az már bizony vajköpülés, tényleg, szó szerint kicsapódik és vaj lesz belőle (amúgy nagyon finom, de ha nem ez a cél, akkor bosszantó). Tehát figyeljünk, hogy amikor a hab már összeállt, ne verjük tovább.

Végül elegyítsük a mascarponés cuccot, a zselatinost, majd keverjük hozzá szépen, óvatosan a tejszínt és annyi porcukrot – szitálva – amennyit elegendőnek érzünk. Ezzel a krémet késznek is nyilváníthatjuk, mehet először egy-két órát a hűtőbe, majd a néhány lapra (2-3-4) vágott tortába. Én ezt követően megint pár órát hűtöttem a tortát (igazából egy teljes éjszakát, de nem kell ennyit feltétlenül) és máris jöhet a borítás. Először keverjük el jó alaposan a vajat a porcukorral és kenjük vele körbe az egész tortát. Ehhez ragad majd a szépen, a sütőpapíron (vagy zsírpapíron) kinyújtott marcipán. Borítsuk a tortára, nyomkodjuk rá, vágjuk körbe a maradékot és már kész is vagyunk, díszíthetjük kedvünk szerint. Én most karamellből készítettem “tálkát”, abba dobáltam toffifeet, illetve némi karamellből készített pöttyel és csíkokkal is díszítettem.





Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .