Egyszerűbb, olcsóbb, könnyebben emészthető. Majdnem olyan, mint a vargabéles, de azért mégsem. A variálás legfőbb oka az, hogy a családunkban többen érzékenyen reagálunk a nagy mennyiségű túróra (én például gyomorfájással), illetve a túl vajas, zsíros ételekre is. A vargabélesben viszont rengeteg túró van, plusz vaj, plusz van, aki még tejfölt is tesz bele. Ez nekünk (sajnos) túl sok, ezért némi módosításra volt szükség. Megtettem, az eredmény pedig nagyon finom lett. Kevésbé zsíros, kevésbé túrós, és még azok számára is nyerő lehet, akik “spórolósabban” szeretnék elérni kb. ugyanazt az élményt. Ja, nálam réteslap sincs, az főleg azért nem, mert gluténmentesen macerás készíteni, konyhakészen viszont (normális) nem kapható.
Hozzávalók:
400 g túró
400 g cérnametélt (az enyém gluténmentes)
200 g cukor
5 tojás
1 ek vanília (kivonat vagy aroma, de persze jó 2-3 csomag vaníliáscukor is, de akkor érdemes a “sima” cukorból ennyivel kevesebbet adni hozzá – kivéve, ha jó édesen szeretjük)
1 teáskanál reszelt citromhéj
1 ek citromlé
mazsola (én csak az egyik szélére szórtam – aztán belenyomkodtam – mert csak egy valaki szereti a családban)
Először is forró, sós vízben főzzük meg a tésztát. Hű, én most borzasztó rossz gluténmentest vettem (pedig van jó is), ragadt, tapadt, összeállt, nagyon küzdöttem vele, de végül én győztem. Öblítsük le jó hideg vízzel és tegyük félre.
Válasszuk szét a tojásokat, majd kezdjük el felverni a fehérjét. Géppel, de aki karra gyúr – vagy valamiért vezekelni akar – annak lehet perszer kézi habverővel is. Amikor félkész, akkor adjuk hozzá a cukrot, és verjük vele tovább addig, amíg a hab megáll. Olyan legyen, hogy akár még hóembert is tudjunk belőle építeni. Ha akarunk. De én pont nem, pedig imádom a havat. Na, majd legközelebb!
A túrót öntsük egy tálba, ha nagyon darabos, törjük kicsit össze villával vagy azzal az izével, amivel a krumplit is össze lehet nyomkodni. Mi a neve… Mindegy, szerintem tudjátok mire gondolok, ha pedig nem, maradhat a villás verzió. Ha ez is meg van, keverjük össze az összes hozzávalót most már. Mehet minden bele, amit csak fent felsoroltam. Próbáljuk azért viszonylag óvatosan keverni, hogy verjük nagyon szép a tojáshabot, de ez szinte lehetetlen vállalkozás lesz (én szóltam).
Amikor ez is meg van, fogjunk egy tepsit (az enyém 20*32cm-s volt – ügyes vagyok, hogy kivételesen magamtól is lemértem?) olajozzuk ki, majd öntsük bele a túrós keveréket. Mehet a 180 fokos sütőbe, kb. 40 percig. Nem biztos, hogy nálatok is ennyi lesz, a lényeg, hogy akkor jó, amikor szép aranybarnára sül a teteje. Szeletelés után kanalazhatunk a tetejére cukros tejfölt, de dobhatunk mellé akár egy gombóc vaníliafagyit is. Vagy epret. Sőt, epret amúgy is adhatunk hozzá, meg akár eperszószt is. Vagy eperlekvárt. Vagy más gyümölcsöt. Miért is ne?