Fele csokis-nutellás, fele vaníliás, pudingos marcipántorta

A családom ízlését néha nem könnyű követnem. Mivel a férjem születésnapjára nem szerettem volna két különböző tortát sütni, ezért a kettő az egyben megoldást választottam. Örömmel jelentem: bevált!

Hozzávalók a piskótához:

6 tojás
12 dkg cukor
18 dkg liszt

Tehát az arányok: tojásonként dupla mennyiségű cukor és háromszoros mennyiségű liszt (1 tojás – 2 dkg cukor – 3 dkg liszt)

Hozzávalók a vanília krémhez:

1 csomag vaníliás főzős puding
0,5 l tej
1 tojás sárgája
3-6 ek cukor

Hozzávalók a csoki krémhez:

1 csomag vaníliás főzős puding
2 ek natúr kakaópor
0,5 l tej
1 tojás sárgája
4-8 ek cukor

Egyéb hozzávalók:

30 dkg marcipán
10 dkg tortabevonó csoki
10 dkg vaj
2-3 ek porcukor
3-4 ek nutella

Először piskótát kell készíteni klasszikus módon, azaz válasszuk szét a tojást, a fehérjét verjük fel félig, majd lassan adagolva bele a cukrot, egészen keményre. Ha meg van, mehet bele a sárgája, amit most már egy fakanállal, óvatosan keverünk hozzá, akárcsak a lisztet, szépen, adagonként, hogy ne törjük rommá a habot. Én most Nutri Free Mix Per Dolci süteménylisztet használtam hozzá, hogy gluténmentes legyen, de bármilyen más liszt is kb. ugyanúgy megfelel, akár rizsliszt is (na meg búzaliszt annak, aki eheti).

Ha kész, tegyük egy papírral kibélelt aljú szögletes formába. (Az oldalát nem kentem ki semmivel, miután megsült, szépen egy hablapáttal elválasztottam tőle.) 170 fokos sütőben – majdnem teljesen legalulra téve a rácsra a formát – süssük addig, amíg kész nem lesz, ami kb. fél óra. Ha nem vagyunk benne biztosak, hogy jó, szúrjunk bele tűt: ha ragad, akkor tovább kell sütni.

A krémhez főzzük meg a pudingokat. Én szófogadatlan típus vagyok, ezért soha nem úgy készítem el, ahogy a zacskón írják. Helyette összekeverem az összes tejjel a pudingport és együtt főzöm fel, ráadásul most már az elején hozzákevertem a tojássárgáját is. Alacsony hőfokon kell főzni, folyamatosan keverve – nehogy összekapja a tojást – amíg be nem sűrűsödik, majd a végén, már levéve a tűzhelyről keverem hozzá a cukrot. Ja, és én mindig habverővel kevergetem, így még soha nem lett csomós, sőt rántotta sem. A csokis krémhez persze lehet csoki pudingot is használni, de szerintem úgy finomabb és csokisabb, ha a vaníliáshoz rakunk igazi kakaót.

Ha kész a piskóta, vágjuk négy lapra és a csatos tortaformába kezdjük el tölteni a még meleg/langyos pudingokkal. Azért a tortaformába, mert így jobban összetartja a krémet, kevésbé tud kifolyni. Az első lap felét kenjük vaníliával, a másik felét csoki krémmel. A következő lapot vaníliával, a másik felét nutellával. Az utolsó lapot pedig mehet megint a vanília és a csokipuding felesbe. Ha ez is meg van, mehet a hűtőbe megdermedni.

Amikor ezen is túl vagyunk, jöhet a vajkrém keverése, amivel körbe kell kenni a tortát, hogy a marcipán megfelelően ragadni tudjon rá. A vajhoz mehet a porcukor, és indulhat a kenés. Utána nyújtsuk ki a marcipánt, amit én sütőpapíron szoktam megtenni, mert arra nem ragad rá és könnyen át lehet róla fordítani a tortára. Lehet egy nagy “köpennyel” befedni az egészet, vagy vágni egy kört a tetejére, és csíkot az oldalára. Akárhogy is, de burkoljuk be. Nekem maradt egy kevés, azokból csináltam végül a kis golyókat a tetejére.

Utána jön a csokidísz, amit én elszúrtam, el is mondom, hogy miért: nem volt otthon bevonóm és gondoltam a merci csoki is jó lesz hozzá. Hááááát nem 🙂 Kinyomkodtam a mintát a sütőpapírra, (egy zacskóba tettem a csokit, kivágtam a sarkát és abból nyomtam ki) eddig oké volt, de amikor a tortára akartam (megdermedés után) fordítani, elkezdett az egész egy pillanat alatt felolvadni és szétkenődni. Vért izzadtam vele és nem lett a legszebb, de hát ez van. Legközelebb bevonóval csinálom, ahogy illik, ti pedig már eleve így tegyétek. Vagy tán eleve a tortára kellene nyomni… Mindegy, majd legközelebb. Még egy fontos részlet: a csoki mintát illik a tortának arra az oldalára tenni, ahol a csoki krém van.