Az igazi lecsónak sok ismérve van, de a legfőbb jellemzője az, hogy mi annak hívjuk. Mindenki szerint a saját verziója az igazi, a többiek vagy tévednek, vagy csak nem tudják, hogy mi a jó. Ismerős, ugye? Szerintem éppen ezért felesleges vérre menő vitákat folytatni azon, hogy melyik a tökéletes, inkább próbáljuk ki időnként másét is, hátha még a végén az is ízleni fog vagy legalább egy-két ötletet beemelhetünk a saját igazinkba is. (Persze szigorúan csak titokban.)
Hozzávalók:
1 kg hús (csirke, sertés, vagy amit szeretünk)
1 kg lecsó (TV) paprika
1 kg paradicsom
25 dkg hagyma
füstölt szalonna (el is hagyható)
füstölt kolbász (el is hagyható)
1-2 szem gomba (el is hagyható)
1-2 gerezd fokhagyma (el is hagyható)
só, bors, kömény
Az én igazim egyik fő jellemzője az, hogy apróra vágom bele a paprikát. Már gyerekkoromban sem voltam hajlandó úgy megenni, ha karikára vágták, vagy ne adja az ég, csak néhány nagyobb cikkre. Nem, ha magamnak vagdaltam fel utána, az már nem volt jó, inkább meg sem ettem, pont úgy, ahogy a töltött paprikában sem eszem meg a paprikát. Vagy úgy készítem, hogy eleve a húsgombócok mellé kockázom fel, igen apróra vágva – gyakorlatilag főzés közben eltűnik a szószban és csak az íze marad meg – vagy evésnél „kicsomagolom” és a paprikát félrepöckölöm a tányéron.
De térjünk vissza a lecsós húshoz! Először is süssük elő húst. Mehet bele tulajdonképpen bármilyen, ami nekünk tetszik, csak a főzési idő változhat ettől függően. A marhának több óra kell, a csirkemellnek a töredéke, ezt kalkuláljuk mindig bele. És azt is, hogy ha tovább fő a hús, tovább főnek a zöldségek is, ettől függ pl. a paprika állaga is a végén. Csirkénél nagyobb darabos marad a, vörös húsnál meg hajlamos a végére szétesni. Mondjuk ez engem pont nem zavar. Sőt.
Én most sertés combból készítettem, amit előtte felszeleteltem és kiklopfoltam. Szeretem sütni főzés előtt olajban – zsírt is lehet használni – magas hőfokon és gyorsan. Ez esetben nem az a cél, hogy puha legyen, hanem az, hogy a külseje szép, piros kérget kapjon. A magas hőfok miatt hajlamos nagyon fog fröcskölni, úgyhogy nem árt elővenni minden védőfelszerelést.
Ha kész, félreteszem. Fűszerezni sem szoktam, majd főzés közben magába szív mindent, amire szükség lesz.
A lecsóm klasszikusan indul – amúgy néhány elemet leszámítva, klasszikusan is folytatódik – azaz felvagdalom a zöldségeket. Paprikát, paradicsomot, hagymát. Ha nem húsként, hanem csak „simán” esszük a lecsót, akkor 3-2-1 az arány, azaz a hagyma mennyiségének a duplája a paradicsom és három-hagymányi mennyiség a paprika. De mivel most húst is főzök benne – ami nem két perc lesz, főleg, hogy most sertéssel készítettem – a paradicsom mennyisége megegyezik a paprikáéval. Legyen több lé, sok el fog főni menet közben. Meg amúgy is, én így szeretem és kész.
Ha van klassz, húsos, füstölt házi szalonnánk, az is felkockázhatjuk, majd tegyük egy nagyobb lábasba és pirítsuk meg jól. Ha nincs, akkor tegyünk valamilyen zsiradékot, helyette a lábasba, és arra mehet a hagyma. Sütögessük kicsit és ha már üveges – azaz átlátszóan fénylő – akkor mehet rá a kockákra vágott paprika.
Én szeretem megsütni kicsit azt is, szintén nagyobb hőfokon. Amikor már látom, hogy kezdene pirulni, akkor még előtte adom hozzá fűszerpaprikát, majd gyorsan a paradicsomot és lejjebb is veszem a hőfokot. Fűszerezem sóval, őrölt borssal és köménnyel.
Összekeverem, aztán mehetnek bele a hússzeletek. Az az igazi, ha szépen el is merülnek a lecsóban, mert most kb. egy óráig együtt töltik majd az időt. Időnként keverjük meg, kóstoljuk, korrigáljuk a fűszereket, ha kell.
Ha szeretnénk beletenni füstölt kolbász, akkor adjuk azt is hozzá. Ha nagyon száraz és kemény, akkor már az elején, ha puha, akkor hamar megfő, így akár 10 perc is bőven elég lehet neki.
Amikor úgy érezzük, hogy a hús puha, akkor mehet bele az „extra”, amit kevesen szoktak a lecsóhoz adni, de én igen, mert édesapám is így készítette és nekem az „igazi” lecsóba kell gomba is. Igen, sima, egyszerű csiperkegomba. Nem sok, egy négyszemélyes adaghoz egy darab közepes méretű gomba, tehát csak egy kis plusz ízt ad hozzá, de az a kis plusz nekem már szinte nélkülözhetetlen tartozék.
Tehát beleteszem a pár cikk gombát, főzöm egy-két percig és kész is a lecsós hús. Rizzsel, nokedlivel vagy tarhonyával – vagy még inkább: házi tarhonyával – tálalva nagyon finom nyári eledel. Vagy téli, ha tudunk eltenni belőle nyáron, mert bár már árulnak télen is paprikát, a nyári, szabadföldi zöldségek ízének nincsen párja.
Ja, és még egy tanács így a végére: főzés közben ne írjon senki bejegyzést arról, hogy éppen mit és hogyan készít, mert addig vidáman leéghet az adott étel. Például a lecsós hús…