Egy nap úgy ébredtem, hogy magamban éreztem MacGyver erejét, és arra gondoltam, hogy kitalálom, hogyan lehetne egyszerűen, viszonylag formás tarhonyákat készíteni szakszerű eszközök nélkül. Lehet persze reszelőt is használni, de az valahogy nekem sosem tetszett igazán, meg ahogy írtam, éreztem magamban a ̶h̶ü̶l̶y̶e̶s̶é̶g̶e̶t̶ ̶ kreativitást és valami újra vágytam.
Bekevertem a tésztát 4 tojásból, valamint annyi lisztből, amennyit felvett és mivel gluténmentes változatban csináltam, ezért némi útifűmaghéjat is adtam hozzá (a kb. 0,5 kiló liszthez egy evőkanállal). Lehet persze búzaliszttel is készíteni, de én most Schär Farina lisztet használtam. Gluténmentes változatban célszerű kimondottan tésztaliszt keveréket venni, többféle márka van forgalomban, próbáljuk végig őket.
Gyúrtam a tésztát, jó masszívra, keményre és közben azon gondolkodtam, hogy mi hasonlít a legjobban a tarhonya szitára. Aztán támadt egy furcsa ötletem és előkaptam egy szűrőt. Pont olyat, amilyet az olajsütőkhöz is használnak, de ezt én külön vettem egy háztartási boltban.
Éreztem, ahogy árad az ereimben a ̶h̶ü̶l̶y̶e̶s̶é̶g̶ MacGyver ereje. Ha valaki amúgy nem emlékezne rá, ő volt az, aki mindenféle háztartási eszközből készített például bombát, vagy tulajdonképpen bármit. Volt is egy olyan vicc, hogy „Mi az? Ha feldobod csavar, ha leesik traktor. Macgyver a háztetőn.”
Én is mindenre képesnek éreztem magam, úgyhogy fogtam a tésztagombócomat – amit azért nem árt legalább fél órát pihentetni felhasználás előtt – és nekiálltam átpasszírozni a szűrőn. És sikerült! Tényleg átment és a túloldalán klassz formájú tésztadarabkák kezdtek kirajzolódni. Néha óvatosan lesöprögettem róla, de határozottan jobb volt, mint amit vártam, ráadásul gyorsabb is!
Miután elkészült, kicsit átliszteztem, aztán kiterítettem száradni. Ez mindenképpen szükséges, mivel a tarhonya készítés alapja ugyebár az, hogy a tésztát olajon – vagy zsíron – megpirítjuk, aztán főzzük annyi sós vízben, amennyit felvesz. Lehet még alá tenni például hagymát is, bele pedig fűszereket, de ez már egyéni döntés, mindenesetre ahhoz száraz tarhonyára van szükségünk, hogy hatékonyan tudjuk megpirítani.
Tehát gyúrunk, nyomkodunk, lisztezünk, terítünk, aztán szárítunk. Optimális és romantikus esetben napon, az se baj, ha madárfüttyben. Ha pedig száraz – napok kérdése – akkor előtte célszerű átszitálni, hogy a felesleges liszttől megváljunk, aztán már lehet is pirítani, majd kényünk-kedvünk szerint elfogyasztani.