Ez az egyik kedvenc mákos aprósüteményem, méghozzá azért, mert egyrészt finom, másrészt jó ránézni, harmadrészt finom. Ja, ezt már említettem, de ha ennyiszer mondom, akkor biztos lehet benne valami.
Hozzávalók a tésztához:
280 g gluténmentes kenyérliszt (Schar B, Nutri Free Mix Per Pane, Miklós’ Universal Mix biztosan jó hozzá, de szerintem más kenyérlisztekkel is jól működhet)
170 g rizsliszt
1 ek útifűmaghéj (vagy plusz 2 ek liszt)
250 g vaj vagy margarin
2 tojás
80 g cukor
1 teáskanál sütőpor
vaníliarúd kikapart belseje
reszelt citromhéj
Hozzávalók a töltelékhez:
120 g darált mák
10-60 g kristálycukor (érdemes kóstolni, ki hogy szereti)
75 ml tej
reszelt citromhéj
2 evőkanál méz
vaníliarúd kikapart belseje
+vaníliás porcukor a hempergetéshez
Először készítsük el a tölteléket! Forrósítsuk meg a tejet, majd keverjük hozzá a többi hozzávalót és hűtsük szobahőmérsékletűre. Ez eddig nem bonyolult, igaz? Nyugalom, a többi sem lesz az.
A tésztához keverjük össze a száraz hozzávalókat, majd dörzsöljük bele a kifejezetten hideg(!) vajat. Igyekezzünk gyorsan dolgozni, hogy a vaj ne olvadjon fel túlságosan a kezünktől vagy pedig használjunk hozzá gépet, pl. én aprítót szoktam – Jamie Oliver után szabadon (nála láttam ezt először).
Adjuk hozzá az összes többi hozzávalót, majd gyúrjuk össze a tésztát. Ha úgy érezzük, hogy a vaj mégis kissé túllágyította – micsoda szó, te jó ég! – a tésztát, akkor tegyük be egy rövid időre a hűtőbe.
Nyújtsuk ki kb. 3mm vastagságúra úgy, hogy vékony, téglalap alakú tésztát kapjunk. A szélessége kb. 8-10 cm legyen.
A téglalap aljára, hosszába egyengessük el a máktölteléket. Hajtsuk rá óvatosan a tészta felső részét és óvatosan egyengessük, göngyöljük hosszú rúddá, majd vágjuk fel késsel – vagy kifeszített cérnával – kb. 8 cm széles kis rudakká.
Sütőpapírral bélelt tepsiben, 170 fokon süssük készre kb. 10 perc alatt, de jobb, ha közben is időnként ránézünk, nehogy elégessük. Akkor jó, ha már a széle picit el kezd pirulni. Ha úgy érezzük, hogy kész még forrón, nagyon óvatos hempergessük meg a rudakat vaníliás porcukorba. Tényleg figyeljünk nagyon, mert ilyenkor még nagyon könnyen hajlamos szétesni, éppen ezért javasolt bele az útifűmaghéj is, az nem csak nyersen teszi könnyebben formázhatóvá a tésztát, hanem ilyenkor is stabilabb lesz tőle a kész sütemény.
Ha kibírjuk, akkor várjuk meg, amíg nem égeti szét a szánkat és már ehetjük is. Finom. De tényleg. Vagy ezt már említettem?