Azért adtam neki ezt a nevet, mert az ember eszik belőle egy falatot és azonnal azt mondja, hogy óóó…! De nem ám szomorúan, sokkal inkább ellágyultan, rajongva. Ráadásul egyáltalán nem nehéz elkészíteni és még mérlegre sincs szükség hozzá.
Amikor nekiálltam sütit készíteni, akkor csak annyit tudtam, hogy valami túrós, narancsos dolgot szeretnék, amit egyszerűen össze lehet állítani. Keverek bele egy kis ezt, egy kis azt, aztán majd lesz belőle valami. Örömmel tudatom, hogy lett, méghozzá olyan valami, aminek az evését a család csak nagyon nehezen tudta abbahagyni.
Hozzávalók a tésztához:
kis csomag túró (25 dkg)
2 púpos evőkanál liszt (én rizslisztet használtam)
4 púpos evőkanál cukor
2 db nagyobb tojás
1 evőkanál citromlé
1 púpos evőkanál tejföl
vanília
citromhéj
0,5 csomag sütőpor
Ha már sütök, akkor mennyiséget csinálok, úgyhogy alapból megháromszoroztam ezt az adagot, tehát amit a fotókon láttok, az tripla mennyiség. Először is válasszuk szét a tojásokat! A fehérjét kezdjük el verni, amikor félig kemény, akkor adjuk hozzá – 2-3 részletben – a cukormennyiség felét és azzal együtt verjük kemény habbá.
Amikor végeztünk a fehérjével, ezzel a lendülettel menjünk rá a sárgájára. El sem kell mosni a kettő között a habverőt, ezért jó a fehérjével kezdeni, fordítva nem lenne szerencsés a dolog (a fehérje kényes az ilyesmire, a sárgája nem). Ehhez adjuk hozzá rögtön a cukor másik felét és verjük addig, amíg kissé kivilágosodik és sűrűbb állagú nem lesz.
Adjuk hozzá a sárgájához a többi hozzávalót – a túróval együtt – a habverővel jól elegyítsük el, majd az egészhez óvatosan keverjük hozzá a tojáshabot is. Ehhez már ne habverőt használjunk, hanem fakanalat, vagy hozzá hasonló eszközt.
Egy tepsi oldalát olajozzuk ki, szórjuk meg liszttel, az aljára pedig tegyünk sütőpapírt. Én így szeretem a legjobban, de aki akarja, az egészbe tehet csak papírt vagy helyett olajozhatja, lisztezheti mindenhol. Szépen öntsük át a tésztát, majd 160 fokon süssük készre. Nekem ez kb. háromnegyed óráig tartott, de mivel én nagy mennyiséget csináltam, így lehet, hogy másnak ennyi idegi sem fog tartani (ráadásul sütőfüggő is).
Akkor jó, ha a teteje kellemesen barna, a tészta már nem rezeg, vagy ha még biztosra akarunk menni, szúrjunk bele tűt: ha nem ragad rá, akkor jók vagyunk. Hagyjuk a kikapcsolt, sütőben, nyitott ajtó mellett kihűlni, közben készítsük el a tetejére a narancs réteget.
Mondanám, hogy zselé, de nem igazán az, mivel vaníliás főzős pudingport használunk hozzá (ami rendszerint leginkább kukoricakeményítőből áll). Főzzük meg a leírás szerint úgy, hogy tej helyett narancslevet vagy narancsüdítőt használunk. Választhatunk frissen facsartat vagy dobozos narancslevet, de akár Fantát – így készül a Fanta szelet nevű süti felső rétege is – vagy narancsszörpöt is, mindegyikkel finom lesz.
Simítsuk a langyosra hűlt sütemény tetejére és hűtsük le az egészet, majd szeleteljük. Tényleg nagyon finom és egyáltalán nem makrancos fajta.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!