Tudom, ezt is lehet kapni készen, minek vele vacakolni, de mit nem? Ráadásul szerintem van értem, főleg azért, mert így jóval gazdaságosabb, ráadásul pont annyira édes, savanyú vagy sós, ahogy mi szeretnénk.
Hozzávalók:
4 alma méretű cékla
Hozzávalók a saláta levéhez:
400 ml a cékla főzővízéből
1 tk só
3 tk cukor
3 tk 20%-os ecet
1 tk reszelt torma (el is hagyható)
őrölt bors és kömény
A céklát meg kell főzni, amit többféleképpen intézhetünk: alapos(!) mosás után héjastul, hámozás után egészben, vagy hámozás és szeletelés után. Én most ez utóbbi verziót választottam, főleg azért, mert így nyersen is eszegethettem belőle. Szerintem nagyon finom, ráadásul (nyilván) így a legegészségesebb. Miután felszeltem, felöntöttem annyi vízzel, hogy bőven ellepje és elkezdtem főzni. Furán fő, pont úgy, mint a húsleves, azaz egy idő után ronda hab képződik a tetején, amit kanállal vagy szűrővel le lehet vadászni. Én így tettem.
Miután elérte a kellő puhaságot (azért kicsit roppanós is maradt, nem főztem rommá), szűrőkanállal kihorgásztam a léből a céklát – így gyorsabban lehűl, mintha benne hagynám, és már nem is puhul tovább – és hagytam hűlni. Amikor ez is megtörtént, a léből kivettem a szükséges mennyiséget – ami nálam nagyjából 400 ml volt – hozzáadtam a levéhez szükséges többi hozzávalót és megkóstoltam. Nekem ez így jó volt, de persze ízlés szerint simán variálható mindenféle mennyiség benne. Igen, tudom, illene friss tormát használni bele, de nekem nem volt, így maradt a sima, boltokban kaphat, üveges, reszelt torma. Teljesen jó az is, nem kell mindig túlvariálni. Lehűtöttem, és legalább egy napig hagytam állni az ízeket, mielőtt tálaltam.