Nyáron anyósom kertjében vidáman élnek a patisszonok, sorra hozzák egymás után a terméseiket. Bár a családom leginkább rántva szereti fogyasztani, egy idő után már besokallok a sok panírozásról és tartármártás kutyulástól, így máshogy is elkészítem, például pörkölt formájában.
A folyamat kezdetén semmi mást nem csinálunk, csak mosunk, hámozunk és szeletelünk. Először mondjuk a paprikát, és a paradicsomot, mert én minden pörköltbe szeretek ezekből is tenni. Nem mindenki, így akár el is hagyható, de szerintem így lesz igazán telt és szaftos.
Aztán jöhet a fokhagyma, ami persze szintén megosztó, van, aki tesz bele, más pedig egyáltalán nem. Én igen, úgyhogy azt is hámozom és aprítom (nyomni vagy reszelni is lehet, csináljuk kedvünk szerint).
Végül jöhet a patisszon! Mivel ez egy bonyolult külsejű zöldség, ezért sokkal könnyebb úgy meghámozni, ha előtte szeletekre vágjuk. Ha nagy a magja, akkor kikaparom, ha egészen apró, alig látható, akkor még erre sincs szükség, majd ahogy már korábban is írtam: felkockázzuk. Kezdőknek azért kihangsúlyozom, hogy a kockázást nem úgy kell érteni, hogy szabályos kockaalakot faragunk belőle, hanem, hogy összevagdaljuk falatnyi méretűekre. Igen, sok informatikus ismerősöm van, talán most már mondanom sem kell.
Készítsünk elő valamilyen zsiradékot, sót, őrölt borsot, köményt és fűszerpaprikát, valamint lisztet (rizsliszt is lehet) és tejfölt (növény is lehet). Másra nem is lesz szükségünk.
Egy lábasba hevítsünk zsiradékot, és tegyük rá a hagymát. Pároljuk üvegesre, azaz áttetszően fényesre. Húzzuk félre, mehetnek bele a fűszerpaprika, majd miután elkevertük, jöhet hozzá a bors, a kömény, a paprika, paradicsom, fokhagyma és só is. Tegyük vissza a tűzhelyre és kis hőfokon kezdjük el főzni.
A paprika és a paradicsom ereszt némi levet, így valószínűleg nem fog leégni, de ha mégis úgy érezzük, akkor öntsünk alá időnként egy kis vizet és kevergessük jó sűrűn. A cél az, hogy minél jobban összefőjenek a zöldségeink.
Ha húst főzünk bele, akkor persze nem kell ezzel ennyit foglalkozni az elején, hiszen mire kész a hús, a zöldségek is szépen szétfőnek, és csodás szaftot alkotnak. Viszont a patisszon főzési ideje nagyon rövid, így ha azonnal az elején beletennénk, a többi zöldségnek sem lenne ideje szétesnie. Most pedig az a cél.
Főzzük tehát így a szaftunkat egy ideig, de legalább negyedóráig. Ha tovább, az csak jó, minél simábbra főnek szét a zöldségek, annál jobb lesz a végeredmény.
Amikor meguntuk, mehet bele végre a patisszon, aminek tényleg csak percek kellenek. Persze ez függ attól is, hogy milyen zsenge zöldséget fogtunk ki.
Amíg fő, addig egy kis edényben keverjük össze a lisztet egy kevés vízzel (fokozatosan adjuk hozzá, különben csomós lesz), majd ha már hígabb tejföl állagú, akkor adjuk hozzá a tényleges tejfölt is, azzal is keverjük össze.
Mennyiséget nehéz írni, van, aki csak egy-két kiskanállal tesz hozzá, más meg jó tejfölösen szereti és beletesz egy dobozzal, vagy még többel. Az élet tele van nehéz döntésekkel, most is határoznunk kell, tegyünk bele annyit, amennyit gondolunk.
Ha kész a habarásunk (ezt hívjuk annak), akkor lassan keverjük hozzá a patisszon pörkölthöz (azt meg mostanra úgy hívjuk). Alaposan keverjük el, rotyogtassuk néhány percet és már kész is vagyunk. A petrezselyemkedvelők a habarással együtt apróra vágva szórhatnak bele azt is, én például kedvelem benne.
Ehetjük köret nélkül is, de leginkább tésztával tálaljuk, ami lehet csak simán főtt száraztészta, vagy házi készítésű nokedli is, akár gluténmentes liszttel készítve, ahogy én tettem.
Ehhez összekevertem négy tojást kb. ugyanekkora mennyiségű vízzel (édesanyám mindig tejjel készíti, úgy is nagyon finom), némi sóval és annyi liszttel, hogy sűrű, de azért még nokedli szaggatón áttolható tésztát kapjunk. Én most Nutri Free Mix Per Pane-t használtam hozzá. (Részletesebb recepthez katt IDE)
Forrásban lévő sós vízbe beleszaggattam, és miután feljöttek a kis galuskák a víz tetejére, akkor néhány perc várakozás után leszűrtem a nokedlit, majd a patisszon pörkölttel és némi tejföllel tálaltam.