Sokan meglepődnek rajta, hogy miért lenne az uborkában glutén, de sajnos a hagyományosan elkészített verzióban van. Hibába dobják ki elkészítés után a kenyeret, az bizony már bőven érintkezett az uborkával és ettől kezdve nem gluténmentes. (Pont ugyanúgy, mint ahogy az a húsleves sem, aminek csak a levéből szednek, de eredetileg ott úszkált benne búzatészta.)
Gluténmentesen leginkább kétféleképpen szoktak uborkát készíteni: vagy burgonya karikákkal vagy gluténmentes kenyeret használva. Mi a krumplis változatot nem szeretjük. Próbáltam már többször, kapott egy esélyt idén is, de valahogy más ízűnek érezzük és nem pozitív értelemben. Persze ez ízlés kérdése, ki kell próbálni így is, úgy is és eldönteni, hogy melyik a befutó.
Én maradok a gluténmentes kenyérrel készült változatnál, ami tulajdonképpen pontosan ugyanolyan, mint a klasszikus, csak a kenyér más.
Először is forralok egy lábas vizet és megsózom. Egy púpozott evőkanál sót teszek minden egyes liter vízhez. Ha a víz bugyog, félrehúzom és lehűtöm. Nem teljesen, hanem mondjuk úgy, hogy a meleg és a langyos között legyen félúton.
Jól megmosom az uborkákat, hosszába kicsit bevágom egyszer, majd forgatva rajta még egyszer, de nem vágom át teljesen, hogy egybe maradjanak a darabok. Mintha negyedelni akarnám, de mindkét végén meggondolnám magamat a cél előtt.
Alaposan átmosom a kaprot is. Fogom az erre a célra rendszeresített üvegem, az aljára teszem a kaprot, ráállítom az uborkákat, szórok közé jó sok fokhagymát (mi így szeretjük) és mehet is rá a kenyér. Én meg szoktam kicsit pirítani előtte.
Amikor szépen összeállt a rendszer, akkor jöhet a víz. Bőven felöntöm, főleg akkor, amikor kánikula van, hogy nehogy elpárologjon és kilógjanak belőle az uborkák, aztán már mehet is a napra, természetesen egy kis tányérkával lefedve.
Ilyenkor, amikor már az éjszakák hűvösek, be szoktam őket hozni, ha lemegy a nap, és reggel csak akkor teszem ki újra az üveget, amikor már újra kellemes az idő. Körülbelül három nap alatt készül el és csak arra vár, hogy az uborkákat – illetve a fokhagymát, ami nálunk külön kincs – kihorgásszuk belőle és egy finom szűrőn átszűrjük a levét.
Húzzunk bele, ha még idén el akarjuk készíteni, valószínűleg ez a néhány nap lesz az utolsó esélyünk!