Ettem volna egy jó, testes, szaftos, fűszeres, marharagut, ami nem, nem pörkölt, ezért is hívom ragunak. Ebben például egyáltalán nincs paprika, sem piros, sem TV (ami tölteni valót jelent, nem televíziót), sem pedig másmilyen, úgyhogy nem is ragozom tovább. Na jó, a tetejére rakok, díszítésnek.

Azt viszont részletezem, hogy milyen húst vegyünk. Marhát, ahogy már írtam, de valami szaftosat. Vehetünk például marhapofát. Én még ugyan soha nem vettem, de tervezem, állítólag nagyon finom és ilyen ételekhez kiváló, tehát ha egyszer eszembe jut a hentesnél, ahol éppen lesz is, akkor beruházok rá.

Ehelyett most lábszárat vettem, mert az is egy szaftosabb hús, ehhez pont nem való a bélszín, azt inkább ne válasszuk.
Aztán ott van a szalonna kérdéskör, az se mindegy: legyen jó füstölt, a legjobb, ha házi, kolozsvári jellegű. Vagy konkrétan kolozsvári.

Beszéljünk kicsit a hagymáról is. A legjobb ízű hagyma mindig az, ami tökéletesen hatékonyan szétmarja az ember szemét szeletelés közben. Megfigyeltem már, hogy amelyik nem csíp, az nem is túl ízletes. Hogy ezt honnan tudjuk megállapítani a zöldségesnél, azt nem tudom – tán úgy, ha gerilla akciózva megdöfjük egyiket-másikat – de valószínűleg az is elég, ha bízunk a jó szerencsénkben, vagy jóba vagyunk az eladóval. Vagy mi termesszük a hagymát és értünk hozzá. Az a legjobb variáció.

Na, akkor most már tényleg ideje elkezdeni főzni, nem csak csacsogni róla!



Hozzávalók:
• 1 kg marhahús
• 15 dkg füstölt szalonna
• 1-2 fej vöröshagyma
• 30 dkg paradicsompüré
• 2-3 közepes sárgarépa
• 6 szem fokhagyma
• 2-3 babérlevél
• 2 dl száraz vörösbor
• só
• bors

Vágjuk kockákra a húst, majd sokkal kisebb kockára a szalonnát és a hámozott hagymát – jó esetben sírjunk is hozzá. A fokhagymát is pucoljuk meg, majd reszeljük, nyomjuk, ahogy kedvünk tartja. A sárgarépákat szintén hámozzuk, majd vágjunk belőle vastagabb karikákat.

Fogjunk egy tapadásmentes lábast, süssük ki a szalonnát, majd tegyük hozzá a húst. A cél az, hogy magas hőmérsékleten kérget süssünk rá. Ha sikerült, akkor szedjük egy tányérra az egészet és menjen a helyére a répa.

Azt is pirítsuk meg annyira, hogy változzon a színe, persze nem a feketére gondoltam. Majd kiszedjük őket is a zsiradékból, és most áttetszően csillogóan üvegesre pirítjuk a hagymát is. Ha meg van, akkor tegyünk vissza, a serpenyőbe, a hagyma mellé a húst és a szalonnát is, majd mehet bele a fokhagyma.

Kevergessük, sütögessük most együtt az egészet néhány percig, majd adjuk hozzá a paradicsompürét, a babért, a sót, a borsot és öntsük fel annyi vízzel, hogy bőven ellepje a keverékünket. Most már akár hívhatjuk ragunak is, előlegezzük meg a bizalmat.



Fedjük le és alacsony hőfokon kezdjük el főzni. Hosszú, vélhetően több órás folyamat lesz – hústól függ – néha keverjük meg, ha szükséges, öntsük fel vízzel és időnként kóstoljunk is.

Ha szükséges, fűszerezzünk még rajta, viszont ha már úgy érezzük, hogy félig puha, adjuk hozzá a vörösbort. Ezt a lépést akár el is hagyhatjuk, bor nélkül is működik az étel, de azért borral mégis csak kap egy plusz ízt, a hús állagának is jót tesz, ezért javaslom, hogy tartsuk meg ezt a szereplőt.

Amikor tovább rotyogott az étel, és már tényleg csaknem kész, tegyük bele a sárgarépát és azzal együtt főzzük tökéletesre.
Tálalhatjuk sokféle körettel, például nokedlivel, zsemlegombóccal, házi tarhonyával vagy azzal, amit illőnek érzünk hozzá.



https://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2017/09/bélyegkép-1024x661.jpghttps://www.ceruzabab.hu/wp-content/uploads/2017/09/bélyegkép-250x250.jpgAntal Viktóriafőételglutenmentes,marha,raguEttem volna egy jó, testes, szaftos, fűszeres, marharagut, ami nem, nem pörkölt, ezért is hívom ragunak. Ebben például egyáltalán nincs paprika, sem piros, sem TV (ami tölteni valót jelent, nem televíziót), sem pedig másmilyen, úgyhogy nem is ragozom tovább. Na jó, a tetejére rakok, díszítésnek. Azt viszont részletezem, hogy milyen...Gasztronómia, életmód és ami még belefér