Sokan ezt hívják kis hazánkban chilis babnak vagy chili con carne-nek is. A”könnyedén”viszont kizárólag az elkészítésére értendő, ez most nem fogyókúrás, viszont remek bogrács-étel válhat belőle, ezt tapasztalatból állítom.
Hozzávalók:
500 g darált hús (lehet akár 1 kg is, ha valaki húsosabban szeretné – bármilyen húsból készülhet, én most sertés-marha keveréket használtam)
10 dkg kolozsvári szalonna (el is hagyható)
1 nagy konzerv kukorica
2 konzerv vörös bab
1 nagy vagy 2 közepes hagyma (lila vagy vörös)
0-3 db fokhagyma (attól függően, hogy mennyire szeretjük)
1-2 paprika (ha lehet vegyesen kaliforniai, kápia, zöld, chili, amilyenhez hozzájutunk és amit szeretünk)
1 doboz fehér bab konzerv (el is hagyható)
1 doboz (esetemben 500 g) paradicsompüré vagy hámozott paradicsom konzerv (szezonban ennek megfelelő friss)
Fűszerek:
1 teáskanál apróra vágott vagy szárított bazsalikom
1 kávéskanál apróra vágott vagy szárított oregano
1 kávéskanál majoranna
1 csipet fahéj (el is hagyható, de sokan esküsznek rá)
1 kávéskanál cukrozatlan, jó minőségű kakaópor (el is hagyható, de erre is sokan esküsznek)
2-3 levél babér
só, bors
Készítsünk elő mindent, úgy a legegyszerűbb. A bab és kukorica konzerveket nyissuk fel, öntsük le a levét, a hagymát hámozzuk meg, vágjuk először félbe, aztán a feleket szeletekre (mondhatni félkarikára, de akár kockázhatjuk is, ahogy kedvünk tartja). A fokhagymát szintén hámozzuk, majd reszeljük/nyomjuk/vágjuk apróra, ahogy tetszik, a paprikákat mossuk meg, vágjuk fél-karikára, mint a hagymát (vagy amilyenre szeretnénk), ha pedig szalonnát is teszünk bele, akkor kockázzuk fel.
A paradicsom konzerveket/üvegeket/dobozokat szintén nyissuk fel, kivéve, ha van szezonális, friss paradicsomunk. Azt hámozzuk, magozzuk, nyomkodjuk kissé össze, vagy szeljük apróra. Ezt persze szezonon kívül is megtehetjük, de nem érdemes, mert az ilyenkor kapott paradicsomok íze nem olyan, mint a szabadföldi, nyári termés, ezeknél a konzerv is jobb, azokat a szezonális, zamatosból készítik.
Indulhat a főzés, az már gyerekjáték lesz, nem mintha az előkészítés különösebb szaktudást igényelne, főleg, hogy meglehetősen szabadon vagdalhatunk mindent, kényünk-kedvünk szerint. Nem hibázhatunk.
Ha szalonnát használunk, először azt kell kisütni, méghozzá pirosra, ropogósra, közepes hőfokon. Amennyiben kevés a zsiradék – azért az edény alján kell, hogy legalább fél-centi vastagon elterüljön – akkor pótoljuk olajjal, vagy szalonna híján csak azzal. Persze használhatunk zsírt is, sokak szerint csak azzal az igazi – döntsük el.
A következő fázis a hagyma, dobjuk a zsiradékba és süssük üvegesre, azaz áttetszően csillogóra. Ha meg van, mehet bele a darált hús, kapcsoljunk rá a hőfokra és kevergessük szorgalmasan, amíg pirulni nem kezd, azaz sült hús szint kapnak a kis darabkák. Amikor ez is meg van, akkor dobjuk rá a paprikát, azzal is süssük néhány percig, majd adjuk hozzá a paradicsomot (minden formában, ami a rendelkezésünkre áll) és a fűszereket. Itt említeném meg a fahéjat és a kakaót (ami lehet 1-3 kocka magas kakaó tartalmű étcsoki is). Nem, ezektől nem lesz süti íze semminek, viszont teltebbé varázsolja a többi ízt. Érdemes kipróbálni, akár először kis mennyiségben, főleg a fahéjat, az intenzívebb aromájú lényegesen, mint a kakaó.
Vegyük vissza a hőfokot és főzzük legalább 10 percig, de ez is egyéni dolog, van, aki ropogósabban szereti a paprikát, más egészen szétfőzve, úgyhogy leginkább a paprikára koncentráljunk, a hús már biztosan nem lesz nyers, hiszen pirítottuk. Amikor úgy érezzük, hogy a paprika már majdnem olyan, amilyennek szeretnénk és csak egy kicsi kell hozzá, hogy tökéletesnek találjuk, akkor megy hozzá a kukorica és a bab (először babát írtam, már megint, de babát ne tegyünk bele semmiképpen). Főzzük készre és már tálalhatjuk is.
Tudom, nem szokás, de én rizst is mindig eszem hozzá – vagy kuszkuszt, esetleg párolt quinoát – ahogy pl. a töltött paprikához krumplit, nekem kell a köret, valahogy ehhez is.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!