Egy csomó sütés nélküli pitét szoktak készíteni, gondoltam, miért ne lehetne almáspitét is? Nyilván mások is kitalálhatták már, nem csak én – nincs új a nap alatt – de ez a változat az enyém. A különlegessége, hogy nem keksz, hanem mézespuszedli az alapja.
Hozzávalók a tésztához:
legalább 100 g mézespuszedli + 2-3 db díszítésnek (én gluténmentes Barbarát használtam)
50-70 g vaj
Hozzávalók a töltelékhez:
600 g alma (hámozva, magozva mért súly)
2-6 ek cukor
1 kk őrölt fahéj
1 kk citromhéj
vanília
2 ek citromlé
Mindegy, hogy a süti alappal vagy az almával kezdünk, de kezdjünk most mondjuk az előbbivel. A mézespuszedliket zúzzuk ízzé-porrá, mintha legalábbis kiérdemelte volna szerencsétlen pára, majd csurgassunk bele annyi olvasztott vajat, hogy masszává álljon össze. Ha ez megtörtént, akkor nyomkodjuk a piteforma aljára és tegyük a hűtőbe.
Az almatöltelékhez hámozzuk meg a gyümölcsöket, majd reszeljük – nyilván a magházat nem. Keverjünk bele fahéjat, citromhéjat, vaníliát és annyi cukrot, amennyit első körön gondolunk attól függően, hogy mennyire édes almát használunk. Egy lábasba kezdjük el főzni. Kb. 5-10 percig főzőcskézzük, ahogy gondoljuk. Amikor meguntuk, a citromléhez keverjük hozzá a keményítőt/pudingport és zuttyintsuk bele az almába. Azzal már elég egyet bugyognia, és kész is. Ha nem elég édes, adjunk még hozzá cukrot vagy édesítőt.
Hűtsük le az almát is, legalább szobahőmérsékletűre. Ha ez is meg van, akkor már csak simítsuk el a piteformában, a “tésztára”, és díszítsük a külön erre a célra félrerakott, szeletekre vagdalt mézespuszedlivel, és ismét hűtsük együtt az egészet legalább 1-2 órán keresztül, a tálalás előtt.