Bár félig palóc származású vagyok, mégsem ettem palóclevest két évvel ezelőttig, amikor Hollókőn végre eljött az én időm és megkóstoltam. Hol máshol? Azóta az egyik kedvenc levesem lett. Kicsit variáltam az eredeti, Gundel félén (azon a recepten, amit eredetileg Mikszáthnak készített 1894-ben) én ürühús helyett marhát használok, illetve nem külön főzöm a zöldségeket, hanem a hússal, ráadásul teszek bele egy kis sárgarépát is.
Hozzávalók:
marhahús (pl. lábszár)
vöröshagyma
fokhagyma
zöldbab (nálam most sárga hüvelyű)
krumpli
sárgarépa (opcionális)
babér
pirospaprika
kömény
só
bors
kapor
tejföl
paradicsompüré
citromlé
Az egész úgy indul, mint egy pörkölt. Hagymát párolunk üvegesre – áttetszően fényesre – majd félrehúzzuk, rászórjuk a pirospaprikát, beleforgatjuk a húst is, a paradicsompürét is, majd hozzáadjuk a fűszereket: só, bors, kömény és a zúzott fokhagyma fele. Felöntjük vízzel és jó sokáig főzzük (órákat, hústól függően 3-4-et biztosan).
Amikor már a hús szinte tökéletesen puha, mehet hozzá a zúzott fokhagyma másik fele, a zöldbab és a felkockázott sárgarépa. Ezeket is félkészre főzzük, majd megy bele a kockákra vágott krumpli is. Ha minden maga a tökély és kellően puha lesz, akkor egy kevés lisztet összekeverünk tejföllel és óvatosan hozzáadogatunk a keverékhez mindig egy kicsit a levesből is – hogy ne legyen csomós – majd az egészet beleöntjük a levesbe. Ettől kicsit besűrűsödik és ezt hívjuk tejfölös habarásnak, a mi amúgy szintén nincs az eredeti receptben, de a legtöbben mégis így készítjük. Végül beleszórjuk az apróra vágott kaprot, egy korty citromlevet, és most már tényleg csak átkeverjük és tálalhatjuk is.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!
