Ez egy roppant klasszikus húsétel, ami melegen és hidegen is klasszul fogyasztható. Sokat nem változtattam az eredeti verzión, illetve csak annyit, hogy én gluténmentes kenyeret használtam hozzá, nem búzást.
Hozzávalók:
0,5 kg darált hús (sertés, marha, baromfi – amelyikből szeretnék, vagy akár keverve is)
15-20 dkg kenyér/zsemle (esetemben: gluténmentes)
1 db tojás
1 kisebb hagyma
1-4 gerezd fokhagyma
só, őrölt bors, pirospaprika, őrölt kömény, majoranna (de persze tehetünk bele fasírt fűszer keveréket is)
6 tojás
A megmosott tojásokat tegyük fel főni hideg vízben. Kb. 10 perc utána tegyük néhány percre hideg folyóvíz alá, így könnyebben megtudjuk majd hámozni. Tegyünk is így, ha már nem égeti szét a kezünk, mert az bizony nem kimondottan egészséges vagy kellemes.
Ha búzás kenyérből készíti valaki a fasírtot, akkor haladhat a klasszikus vonala, az áztassa be nyugodtan vízbe vagy tejbe, amikor pedig jól teleszívta magát, nyomkodja ki. Ebben az esetben jobb nem friss, hanem szikkadt, vagy akár száraznak is mondható kenyérféleséget használni. Viszont, aki gluténmentesből szokta, az már jól tudja, hogy ez nem fog működni. A gluténmentes kenyérfél ugyanis szeret fél pillanat alatt rommá ázni, és szinte elegyedni a vízben. Nem lehet csak úgy kinyomkodni, az túl egyszerű lenne.
Én ezt úgy szoktam megoldani, hogy fogom a kenyeret majd az aprítóba dobom egy kis vízzel vagy tejjel nyakon öntve. Nem sokkal, hiszen ezt már nem fogom kinyomkodni. De ha már úgy is aprítok, akkor beleszórom az összes többi hozzávalót is a kenyérrel együtt, a hús kivételével. Jól összemixelem, a végén pedig hozzákeverem a húst, de azt már kézzel elegyítem (ha belefér, az aprító táljában, ha nem, akkor egy másikban.) Leginkább azért kézzel fejezem be – hú, ez kicsit felnőttfilmesen hangzott most, én is érzem – mert ennyi cucc nem férne úgysem bele az aprítóba.
Azok, akik búzás kenyérrel készítik, szintén leegyszerűsíthetik a folyamatos az aprítóval, az vagy bánjanak úgy vele, mint a gluténos kenyérrel – lásd egy bekezdéssel feljebb – vagy a kenyéren és húson kívüli hozzávalókat aprítsák össze benne. Ja, és persze a klasszikus út is ott van, azaz a hagymát szépen vagdossák össze nagyon picire, vagy reszeljék le, a fokhagymát nyomják/reszeljék le, aztán minden más hozzávalóvalót is keverjék össze ezzel. Sőt, egy időben a klasszikus verzióhoz én kissé elő is pároltam is olajon az apróra vágott hagymát. Ez is egy lehetőség.
A só és a fűszerek mennyisége ízlés szerinti, de hogy némi kiindulási pont legyen, én kb. 2 kiskanál sót adok hozzá, a borsból felet, a paprikából, köményből és a majorannából pedig 1-1 kiskanállal. De persze szórhatunk bele chilit is, ha csípősen ennénk, vagy fasírt fűszer keveréket is akár (a Lucullus például gluténmentes).
Akárhogy is, az összemixelt fasírtot kezdjük el belenyomkodni egy hosszúkás (vagy éppen konkrétan őzgerinc) formába, amit előtte szép, nagy sütőpapírral kibéleltünk. Hagyjunk rá bőven papírt, mert a végén rá fogjuk hajtogatni. Tehát beletesszük a húsnak kb. a felét, jusson mindenhova, az aljára, oldalára egyaránt. Aztán pakoljuk bele a hámozott tojásokat, és a maradék hússal jól takarjuk be. Alaposan nyomkodjuk meg a fasírtot, hogy ne legyenek rések a belsejében. Amikor kész, hajtogassuk rá a megmaradt papírt és tegyük 180 fokos sütőbe.
Süssük úgy fél órán keresztül, majd vegyük ki, hajtogassuk le a tetejéről a papírt és süssük még vagy 15 percet. Ha ez is meg van, akkor nagyon óvatosan, a papírt fogva emeljük ki a formából, majd még óvatosabban görgessük az egészet a feje tetejére, hogy az eddigi alsó és oldalsó része is szépen meg tudjon pirulni. Kicsit át is kenhetjük olajjal, ha szeretnénk, majd tegyük vissza így is a sütőbe. Süssük pirosra és ropogósra, ami kb. 20 perc lesz, de ez persze sütő függő is. Ha kész, várjuk meg amíg már nem nagyon forró, úgy szebben lehet szeletelni (hidegen a legkönnyebb).
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!