Zöldséges-húsos rakott cukkini

Zöldséges-húsos rakott cukkini

“Eskü nagyon finom!” mondta az egyik gyermekem meglepetten, miután megkóstolta. Pedig azt hitte, hogy ehető kategória lesz, de ez több annál, tényleg finom. “Eskü” tényleg finomabb, mint amire én is számítottam, be kell vallanom.

 

Hozzávalók:

2-3 db cukkini
1 kis fej hagyma
1 gerezd fokhagyma (én most csak egy fél kávéskanál szárítottat használtam)
0,5 kg darált hús
egy nagyobb sárgarépa
só, bors
1 kávéskanál szárított kapor (lehet friss is persze, naná!)
2 dl tejszín vagy rizskrém (én ez utóbbit használtam, mert tejmentesre törekedtem)
2-3 marék rizs
1-2 ek olaj (vagy más zsiradék)



Készítsünk elő mindent: a meghámozott hagymát vágjuk apróra, a megtisztított fokhagymát reszeljük/nyomjuk, a répát hámozás után reszeljük le, végül mossuk át a rizst is. A cukkinit én most meghámoztam, hogy ne kelljen sóban állnia (hámozás, sózás nélkül keserű is lehet a héja akár), majd vékonyra felkarikáztam. Indulhat a főzés!

Egy serpenyőbe tegyünk valamilyen zsiradékot (én olajat használtam), majd a hagymát pároljuk rajta üvegesre (áttetszően fénylőre). Dobjuk rá a húst, sózzuk, borsozzuk és azt is pirítsuk meg. Ezt követően mehet rá a sárgarépa is. Meglepő fordulat: ezt is pirítsuk (döbbenetes változatosság, ugye?) Amikor ez is meg van, akkor mehet rá a fokhagyma, a tejszín/rizskrém, illetve 3-4 dl víz (attól függően, hogy 2 vagy 3 marék rizst használtunk), és a kapor. Egyet forraljunk rajta, majd vegyük le a tűzhelyről. Nagyon híg és folyós, de ez így jó, hiszen a rizsnek magába kell szívnia egy csomó folyadékot ahhoz, hogy megpuhulhasson. Megissza majd, sőt, talán még kevés is lesz neki.



Fogjunk egy nagy tepsit, és ha hozzám hasonlóan nem akarjátok kiolajozni, akkor béleljétek ki sütőpapírral. Jöhet a rétegezés, méghozzá ebben a sorrendben: cukkini – rizs – ragu – cukkini – rizs – ragu – cukkini. Miután elfogyott mindent, szépen letakartam az egészet fóliával és mehetett is a 180 fokos sütőbe.

Hogy mennyi időre azt nehéz megmondani, mert van olyan rizs – pl. a kedvenc basmatim – ami nagyon gyorsan megpuhul, de hagyományosnak sokkal több idő kell. Érdemes nagyjából 15 perc után kicsit felhajtani a fóliát, megnézni, hogy puha-e már, ha nem, akkor visszatenni. Ha esetleg már “megitta” az összes levét, és mégsem puha, akkor öntsünk még rá egy kis vizet és folytassuk tovább sütést addig, amíg elkészül.





Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .