Állati finom, de tényleg. Csak úgy, önmagában is – egyik fiam szerint úgy a legjobb – de akár nutellával, fagyival, vagy akármi-bármivel házasítva is. Annyira nagyon kijön belőle a bodza illata, meg íze, hogy hmmm… Azt kell, hogy mondjam, tényleg klassz lett.
Hozzávalók:
200 g liszt (én gluténmentes süteménylisztet használtam, ezúttal Nativa márkájút, de bármely más is működik, sőt, minden bizonnyal simán rizsliszttel is)
150 g bodzaszörp
4 tojás
100 g vaj (vagy margarin)
1 kis doboz tejföl (140 g) (lehet joghurt is, akár laktózmentes is)
10 g sütőpor
+cukor opcionális
Az elkészítés őrült egyszerű: minden hozzávalót tegyünk a tálba – a vaj/margarin legyen olvadt – és jó alaposan keverjük el robotgéppel. Persze kézzel is lehet, csak úgy strapás. Mivel a bodzaszörpök közel sem ugyanolyan édesek, ezért ezen a ponton nem árt megkóstolni és ha úgy gondoljuk még plusz cukrot tenni bele. Én nem szeretem, ha olyan édes egy süti, hogy összeragadjon tőle a szám, ezért nem tettem bele.
Amikor kész, akkor kanalazzuk muffin formákba (én szilikont használtam) és dugjuk az egészet 180 fokos sütőbe. Süssük készre, aztán jól együk meg. Speciel én adtam az érzésnek, és nutellát is toltam mellé a családtagjaim egy részének (a másik része nem szereti, amit képtelen vagyok feldolgozni), de amúgy bele is lehet sütni a nutellát. Ebben az esetben egy-két kanállal merünk a muffin formába a tésztától, aztán a közepébe pottyantunk egy kisebb kanál nutellát, majd jól betakarjuk újabb pár kanál sütitésztával, aztán mehet a sütőbe.
Ha esetleg kipróbálnátok a karamellás bodzaszörpöt vagy az almás bodza dzsemet nézzetek rá azokra a receptre is. Ha pedig tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!