Ez az étel némi módosítással elkészíthető glutén- és laktózmentesen is. Igen, létezik kukoricából készült, gluténmentes kuszkusz is, ráadásul szerintem finomabb is, mint az eredeti, búzás. Többféle márka van forgalomban, van pl. a Tesconak is saját, tehát annyira nem nehéz hozzájutni sem. Nem olcsó, na de mi az, ami gluténmentes?
Hozzávalók:
csirkecomb (egész, vagy csak alsó/felső)
kuszkusz (búza vagy kukorica)
meggy
natúr joghurt (lehet laktózmentes is, de növényi tejet is használhatunk hozzá)
só, bors, fahéj, szegfűszeg
Először is kezdjünk a csirkével, főleg akkor, ha combot választotok, ahogy én, ami most még csak nem is filé, tehát több idő kell hozzá, hogy ne legyen véres a közepe. Az a csirkének nem csak, hogy nem áll jól, de egy nyers csirke hosszabb időre is képes kiütni az embert.
Most én csak felső combot sütöttem, méghozzá úgy, hogy nagy hőfokon, némi zsiradékra helyeztem rá, bőrrel lefelé. Igen gyorsan megpirult így a felülete, ezért megfordítottam és a másik oldalát is elősütöttem. Amikor elkészült, akkor leöntöttem róla a zsiradék javát – az enyém alatta nagyon sok volt – tettem rá sót, őrölt borsot és egy nagyon kevés őrölt fahéjat is (ezt persze nem kötelező, de szerintem finom, és sok országban teljesen hétköznapinak számít a húsok fahéjjal való ízesítése). Felöntöttem annyi vízzel, hogy félig ellepje és fedő alatt puhára pároltam. Mire a víz elforrt alóla, kész is lett, kiszedtem egy tányérra.
Amikor elkezdtem a csirkét párolni, útnak indítottam a kuszkuszt is. Többféle módja van ennek, én úgy szoktam, hogy egy kevés vajon átpirítom – nem kell igazán színt sem kapnia, ez nem tarhonya – megsózom, majd felöntöm forró vízzel. Épp csak annyival, hogy alig-alig ellepje és már takarjuk is le gyorsan, úgy egy negyedórára. Nekem most ennyi elég is volt ahhoz, hogy a vizet beszívja és pont tökéletesen puha, de mégis pergős legyen, de ha esetleg még keménynek érezzük, akkor még adjunk hozzá vizet és a tűzhelyen kevergetve, lassú hőfokon pároljuk egy kicsit tovább.
Jöhet a meggyszósz! Ehhez a magozott meggyszemeket, majd megszórtam őrölt fahéjjal és szintén őrölt szegfűszeggel. Van, aki egészet használ, de én frászt kapok tőle, ha evés közben ráharapok egy-egy darabra. Annyi vizet öntöttem csak rá, amennyi kb. félig ellepte, majd egy csipet sóval főztem kb. 5 percet. Közben a joghurtot összekevertem egy kevés liszttel (én rizslisztet használtam), amikor a meggy elkészült, hozzáöntöttem és néhány percig főztem. Édesítettem – én cukorral, de persze lehet mással is – mert önmagában a meggyszósz durván savanyú tud lenni, és amikor pont jónak találtam, akkor késznek nyilvánítottam és a csirkével, illetve a kuszkusszal együtt tálaltam.
Ha tetszett a bejegyzés, kövesd figyelemmel a facebook oldalam is. Katt IDE!